Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410
Erdőszélben
ERDŐSZÉLBEN. 11 Hamvas homály a sűrű fák alatt s csak itt-ott kandikál be a nevető ég azúrkék szelid szeme. Egy-egy sudár oszlop minden faderék, a mely fölé a magasban zöld boltív borul és az erdő mélyében liláskék szinbe vész. Az erdő alomján semmi zöld, csak egy édes illatú lilás-rózsaszin virág: a cziklámen viril. Némely virágbokornak még levele sincs. Az erdőszélben kigyódzó kis patak partján megállok. A rét verőfénye és az erdő hűs, hamvas homálya itt egymással harczra kel s az erdőszélre hol homály borul, hol pedig elönti aranyos fényözön. A kakukfű és réti társainak illata a cziklámenéval egybefolv. A patakocskát magas csalánerdő rejti el, partjain pedig zsúrlók, libatalp- és nenyuljhozzám-virág képeznek sűrű szövedéket. Leülök egy vén bükk levágott törzsökére, a melyen apró sárga gomba élősködik. A törzs gyökérzete szabad s a kis patak kristályvizébe ereszkedik. Vigan folydogál a hűs patak, szerelmesen csókolgatja partjai! s a mélyített apró gödrökben susogva csobog. A csend oly nagy, hogy szinte beszél. Rákászabroncsomat óvatosan beleeresztem a csendesen folydogáló patakba, úgy hogy a víz még csak alig gyűrüdzik is utána. Elfoglalta az egész patak szélességét és leszállt az arasznyi mély, finoman iszapolt fenékre, melyet szövevényes gyökérzet borit. Az átlátszó kristályvízben a béka teste fehérlik és lehullott levelek úsznak felszínén. Várom a jó szerencsét. S addig, inig jön, a természetet és csendet élvezem. Alig látszom ki ülve a csalánból, melynek rendes szállóvendége van. Rókapille most jött haza és árnyékos otthonát keresi. A réti zsályáról pedig fehér pettyes, sötétkék, pohos igászka lepkék ügyetlenül, nehézkesen libegnek a patakocska réti partján meredő ökörfarkkóró aranyvirágára. S a mit az imént oly soká kerestünk — béka — annyi van, hogy 110. Ott ül egy szemben velem is a parton. Hólyagos, fehér, picziny tokája idegesen remeg s fekete gyöngyszeme félénk meglepetéssel ragyog. Hunyorgat egyet-egyet, s a mint egy kósza, zümmögő szunyogol 2*
