Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Liba-les

204 hegyen-volgyon LIBA-LES. Mámoros, zsongító «valami» van a friss márcziusi levegőben. A tele tüdővel beszivott, tiszta, erős levegő előbb felüdít, aztán elbágyaszt. Olyan, mint a tüzes bor, mely a langymatag vért nemcsak pezsgésbe hozza, de mámorossá is tesz, megrészegít. Dagad a mellünk olyan nagyokat lélekziink s egyszerre csak azt érezzük, hogy elálmosodunk, ellankadunk, mintha a porusainkon minden életnedvünk kiszivárogna s a kiszívott test petyhüdten menten összeesnék. Erősen megszív a márcziusi levegő; átváltozik, megtisztul egész valónk, ha a márczius szűz levegőjén hosszabb ideig a szabadban vagyunk. Földanyánk ledobta magáról hótakaróját; a hó elolvadt; födetlen a róna és mező. Naptár szerint ugyan még nincs itt a tavasz, de a nagy természet üde, ifjú gyermeke már megszületett s még csak felöltöztetésre, díszes, keresztelő pólyára vár. Még egy hét és keresztvízre visszük a bájos gyermeket: az ifjú tavaszt. Ma már itt a tavasz, de lehet, hogy keresztelőjére visszajön az ősz nagyapó, ott lesz a havas tél, mely friss márcziusi hóval mosdatja meg a gyenge kis unokát. Isten őrizze minden bajtól az év reményét, az újszülött csecsemőt. *