Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Mikor az ég is beleszól

mikor az ég is beleszól i97 olyan, mintha óriások hatalmas várainak omladéka lenne. Rombadőlt természeti csodák még csodásabb sok ezeréves emlékei. Kövön-kő ország, melyben ha nem hallanám itt-ott a «havasi murmutér» jelző fütyülését, azt hinném, hogy kívülünk más nem él. A mint a sziklák közt a humus fogytával a törpefenyő is elmaradt, nincs többé más növényzet, mint néhány kiskosbor, bajuszvirág, havasi gyopár, moha és zuzmó-féle. Halál országa, zord holdbeli táj ez. Szürkészöld mohával kivert hideg gránittömbök közt egyszerre szürkének látom az egész világot. Lelkemnek legszínesebb képei is szürkére fakulnak. Szürke ebben a halál völgyben minden. Igaz, hogy itt a minden is csak esőmosta, viharverte gránit, melynek színárnyalata is alig van és más színt csak a fénytől és árnyéktól, a napfény színhatásaitól és a vonuló felhőktől kap kölcsön. Erdőnekmezőnek, mindegyiknek megvan minden évszakban a maga változatos színpompája s minden színének ezer árnyalata, de a Tátra gránitbérczei közelről csak szürkék. S most beleszorultam ebbe a szürke világba, mely olyan, mint egy azúrkék kristályburával leborított, óriási, oxidáltezüst czukortartó, telisdetele vágott czukorral. Bezzeg a czukortartóba szorult pákosztos légy legalább addig jól érzi magát, a míg jóllakik. Szívemen érzem az egetostromló bérezek óriási tömegének nyomását. Érzem, hogyan leszek lépésről-lépésre kisebb a fölém tornyosuló hegyóriások szédületes falai tövében. Minél jobban közeledem, annál magasabbra nőnek. Gyula barátom északra, a «Furkota-csücs» felé mutat.