Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Mikor az ég is beleszól

igs hegyen-volgyon bérczeket mászni, diadalmas zsákmány egy azergekampó» után ! * Megindul a kompánia. — Elől a vezetők: pán Filo és Uborcsan Brezina Miso, régi ismerősünk, a «Pri-Sztudni» völgyi vadőr. Ez lesz az előőrs. O fogja a legnagyobb vargabetűt csinálni, a mennyiben ő fog az Osztri éles gerinczén végigsétálni, útközben felvervén a «Sedilko Zavran»-t, a zergetanyás előhegyet. Valóban a csodával határos, milyen fürgén és mégis biztosan ugrál szédületes magasságban csipkés oromról-oromra ez a zömök, csupaizom, csámpás kis ember. Nyomában is, — meg a Szoliszko gerinczére is, — két-három hajtó indul. Mert a zergehajtás onnan felülről lefelé a völgy teknőjének tart. Mélyen nyúlik be előttünk az Osztri és Szoliszko közé ékelt, enyhén emelkedő, omladékos «Furkota-völgy», melyet magas, amfiteátrumszerű hegypárkány és bércztető zár be. Ott, a természet legszebb arénájának közepén, a «Wahlenbergi-tavak» alatt lesz az én «állásom». Ott várom a zergét. Igaz ugyan, hogy arénának — porondnak — nevezni az emeletesház nagyságú gránittömbökkel borított völgyfenéket — kissé merész nagyítás. Egy darabon a Furkota-patak folyásának ellenében, földönkúszó törpefenyők egymásba fonódott, embermagasságú szövevénye között vergődünk keresztül úttalan-úton. Majd eltűnik a görgeteg köveken, mohos sziklák között habzó hegyipatak is és már csak az egymásra omlott gránittömbök alól halljuk feltörő mormoló zúgását. Az egész völgy