Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Mikor a kiskakas dürög

172 HEGYEN - VÖLGYÖN MIKOR A KISKAKAS DÜRÖG. Hogy is szól a távirat? ... Ki van hallgatva 30 kakas. Biztosan fogsz lőni. Siess. Csorbán várlak . . . Ugyan melyik vérbeli vadász tudna ilyen biztató meghivást visszautasítani? Hiszen még nekem is — a kinek vadászczimboráim révén nem egy ilyen hivásban és élvezetben volt már részem — úgy a fejembe szaladt a vér az eljövendő élvezet reményében, hogy már nem is 30, de 300, sőt 3000 kakast láttam a táviratban. A nullák csak úgy karikáztak a szemem előtt. Egy-kettőre készen áll a hátizsák tömve elemózsiával; mert nincs kizárva, hogy a hegyek között valami üres kolibában fogunk éjjelezni, lévén a táviratnak befejezése nem kevésbbé biztató: . . . Nappal őzre cserkészünk, este szalonkát lesünk... Ember! mit kivánhatsz még egyebet? Mit? Azt, hogy a Máv.-val összeházasodott Ks. Od. Budapesttől Csorbáig ezt a nyomorult négyszáz és három kilométernyi utacskát, — mikor az ember így a «szomszédba» rucczan talán «egy» kiskakasért — ne kilenczedfélóra alatt tegye meg. Hiszen a türelmetlen vadásznak még az utolsó három kilométer is egész öröklét; mert egy perezre se tud elaludni attól, hogy a vonat kerekeinek a zakatolása közben is folyton a fülébe dürög a kakas.