Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Mikor a kiskakas dürög

mikor a kiskakas dürög 173 A «sors keze» jóvoltából azonban, no meg a jobb kezem ügyessége révén — a miről mit sem tud a «szintén adózott» bal — a hosszú úton sincs részem semmiféle alkalmatlanútitársnak, az emberek legkiállhatatlanabb fajtájának, a «homo viator impertinens »-nek czipőlehuzási műveletében, fokhagymás-kolbászos vacsorája csamcsogásában, vagy idegrázkodtató hortyogásában gyönyörködni. Mert sajnos, ezeket az élvezeteket nálunk, még az első osztályú jegyekre is ráadásul adják. Egyedül utazom. De nincs nyugtom. Egy darabig olvasom az útra összeszedett esti lapokat. Eldobom. Kell is nekem most politika! Hanyattheveredem a kupé bársonypamlagán és belebámulok a pillangó-lángú lámpa sárgás fényébe. Az üvegburás lámpa a szemhéj forma ernj^ő mögül óriás félszem buta kíváncsiságával bámul le rám. Ezt is hamar megelégelem. Összehúzom a lámpaernyőt. A kyklopsz behunyta óriás szemét. Nem zavar senki, semmi. Most vagyok igazán egyedül. . . Behúzódom a pamlag sarkába . . . Gondolkozom, ébren álmodom. A mit álmodom az az enyém; azt nem veheti el tőlem senki. Hohó! Dehogy nem! Hátha már egyikét annak a harmincz nyirfajdkakasnak — a melyről ügy álmodozom, mintha betáblázott jogom lenne rája — már szerencsésen zsákmányul is ejtette valaki, a ki egy vonattal megelőzött. Mert szemesé a világ! Ej, ej! még bizony talán irigykedni kezdek? Nem elég már az a bűnöm, a mit a laikus világ rám ken most azért, mert hogy gyilkos szándékkal keltem útra egy (vagy azt se bánom, ha több!) szerelmes nyirfajd gavallér ellen? A ki ellenem semmit nem vétett! Hm! Kezd bennem motoszkálni a lelkiismeret.