Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Óriások temetője

12 HEG YEN-VÖLGYÖN Készülődött Tündérország Tátra és Jószív lakzijára. Jószív sírt örömében. Gonosz sírt dühében. Mind a két királylánynak meg volt a tündérek közt a maga pártja is. S így esett, hogy mielőtt Tátra és Jószív elmondták volna egymásnak a «holtomiglan-holtodiglant», Gonosz megtámadta gonoszaival a Tátrikat: ha övé nem lehet Tátra, hát ne legyen másé se; senki se ölelhesse keblére soha. A Tátrik hősiesen védelmezték magukat és védték a királyfit. Halomra gyűjtötték parittyaköveknek a szerteheverő kavicsokat és bősz üvöltéssel ostromolták a Jószivet is fogvatartó gonosz tündéreket. Zeng az ég az óriások üvöltésétől és mennydörgés minden lábdobbanásuk. Villámok czikkáznak szemükből. Recsegve roppan össze fényes Tündérország, a hová lesújtanak. Bástya vezér elesik. Hatalmas teste feltartóztatja a fürge tündéreket. Már-már elérik és megszabadítják Jószivet a Tátrik, mikor Gonosz rávág tündérvesszejével a karbunkuluskőre és egyszerre összeomlik fényes Tündérország és kövön-kő lesz minden, a miben eddig élet volt. Kialudt a karbunkulusnap vöröségő tüze. Most csak kopár, piszkos, szürke, ormótlan kőtömeg a Zöldtó felett. A gonosz királylány bűbájossága kővé változtatta a hős Tátrikat. * A közelgő zivatar előhírnökének, az égzengésnek hangjára felocsúdtam félálmomból. Megváltozott az idő körülöttem. Azt se tudom, meddig aludtam.