Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

A medvebőr

A MEDVEBŐR ioi alighanem ráakadtak alattam; mert a kedves házaspár egyetértően elhallgatott, míg csak a közibök tötyögő «Bábi»val össze nem marakodtak. Hohó! ennek oka van. Jó lesz utána nézni, hogy nekem is jusson valami; ha más nem is, de legalább az agancs. Kapitális havasi bakőz agancsa, melynek rózsáin és gyöngyözésén még látni, hogy néhai viselője háncsát a borókabokrokon dörzsölte le, fent a havasi régiókban, a hol a szálerdőnek már vége van és csak boróka meg törpefenyő tenyészik a sziklabérczeken. * Folyik a vadászkompánia orravére. Mindenki hallgatagon szíjjá a fogát. Már négy hajtásban láttuk a medvének csak a — nyomát. Két pár kutya a faképnél hagyott és medve helyett, — mely van (valahol), de nem lesz (terítéken), — saját szakállára a Krahulcsó völgyében felvett vaddisznó-nyomot hajszolja. Lassanként meri csak mindegyik sorban bevallani, hogy ezen a szerencsétlen napon mit «látott», mire «puskázott». — Láttam egy fiatal hiuzt. (Most már értem «ki» elől menekültek lefelé a véderdőből a havasi bakok.) — Felvertem három nyirfajdot. (No bizony! Ezt most úgyis a törvény védi.) — Puskáztam egy ravasz, vén rókára. (Finom disztinkcziója annak, hogy nem talált.) Lőttem két — mókust. (Ebből ugyan nem lesz «medvebőr.»)