Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

76 Vágynák olly vadászok, kik dicséretes erénynek tartják ha vizslájok néha a' nyulat fektében sebess réá rohanással el fogja, de ez nem hogy erény lenne, sőt igen nagy hiba, mert ez által önkényű 's akaratos lessz ura parancsát nem várva is ber> szökni; mi által sok nyúl elvész, mellyet jó viselet mellett magunkévá tehettünk volna ; és a' melly vizsla egyszer nyúlat fogott, ritkán fogja gazdáját be várni , ha szintén rövid időre elállott is, 's mindég kergetni fogja azt, a' mi éppen fő hiba a' vizslában; azt dicsérni pedig ha kopó módra hajt, nagy gyengeségét árulja el a' vadásznak; a' ki hajtást akar hallani nem vizslát, hanem kopót vigyen magával, ebben erény, mi abban legnagyobb hiba ; az illyen vizsla még azon gyönyört is fogná szerezhetni urának hogy ez foglyot, szalonkát 's t. e. hallhassan hajtani fenn hangon!! Ha a' vizsla telyességgel el nem akarna az utánszaladásról szokni, több módokat elpróbálunk mi előtt az utolsó gyógyszert elő vennők. 1-szÖr. A' tanitó zsineg végére öt galambtojásnyi fagolyót késziltesünk az esztergásnál, mellyek át fúrva, és hat, féliznyire kiálló hegyes vas dróttal légyenek el látva, és úgy urkolva a'