Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

77 vizsla nyakára, hogy a' húzás állal öszve szorúlva a' kiálló drolhegyei a' húsban hassanak; Ezen zsinegnél fogva — mellynek harmincz lábnyinak kell lenni — vezetjük a' vizslát vadra , 's ha látjuk hogy állani készül közel megyünk hozzája, de nem lövünk a' felkelő vadra , hanem keményen tartjuk a' zsineget 's annálfogva vissza rántjuk az után szaladót; 's miulán néhányszor jó móddal megrángattuk lefektetjük a'vad fekvése előtt, azután néhány sulljos korbács ütéssel irgalom nélkül megbüntetjük, 's csak ha néhány perczig csendesen feküdt bocsátjuk tovább keresésre. i 2-or. Van még egy mód , mellyel a' vizslát nem csak az utánszabidásról el, hanem ha alatt szokoit volna , fenn keresésre is lehet szoktatni. Erre nézve vészünk egy fél singnyi hosszú, mincl vastagabb halcsontot, mellyet két csattos szijj által a' bűnös fejére ugy heljheztetünk , hogy az egyik vége , melly a' szijjuhoz van szegezve a' vizsla szemei, és feje felelt menve a' nyak kezdeténél végződjék, elől pedig mint a' gólyának órra jó tova kiálljan; miről ezen eszköz nevét is vette; A' vizsla ezen kiálló halcsont állal akadályozva van orrát a' főidre tehetni, 's kéntelen azt fenn hordozni, ha pedig valami után futni akarna, az A