Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

54 pedig minden késedelem nélkül megtészi,levesszük nyakáról a' kötelet, 's a' nélkülis mindenekre éppen ugy begyakorolyuk , ha pedig valamit tenni nem akarna, újra réá adjuk, 's eléggé szigorún másodszor is átmegyünk a' leczkén , mig nem kiilörabség nélkül, így vagy amúgy tökélletesen engedelmeskedik. Akkor a' kötelet félre tesszük a' mezei gyakorlásig. Ezen leczkéket tovább menve át gyakorolyuk vele a'szabadonis az az: az udvaron kötéllel előbb, azután a' nélkül , 's mind keményebb , parancsolóbb hangon és móddal, semmi hibát büntetetlen nem hagyva, mig nem a' legcsekélyebb dolgokat is tökélletes megelégedésre teszi, 's azután megyünk tovább. Leültetjük t. i. a' kutyát, egy keszkenőt, vagy kesztyűt elejében tésziink 's ezen szóval: Maradj, (bleib'da, restez la) megintjük az ott maradásra ; azután néhány lépésre távozva szemmel tartjuk mozdúl é? ha helyét el akarná hagyni dorgáló hangon réá kiáltunk mint fennebb: Maradj! ha csendesen marad , kevés idő múlva el szóllitjuk , mire nékie az előtte fekvő tárgyat fel kell venni, 's azzal urához sietni. Ha parancsolat nélkül , bár