Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

47 juk,'s ugy vesszük el tőle; a' kutya ezthamar megérti, 's későbbre említés nélkül is örömest megtészi. Ezen jó szokás által elkerüljük hogy a' kutya sároson, vizesen réánk soha sem szökik, 's köntösünket el nem gazolja. Az aporlirozásnál soha sem kell szenvedni hogy a' kutya a' laptát harapja , vagy azt játszva ide tova vesse, 's ha ezt tenné nyersen réá kiáltjuk pfui! mert ez által könnyen megszokhatná hogy a' vadat szaggassa , miről igen bajos és fáradságos újra el szoktatni. Ha már a' laptát késedelem nélkül felveszi, és át adja, nem kell töstént elvenni tőle, hanem a' házban hói egy hói másfelé fordúlva maga után vitetni, mielőtt tőle el vennők; valahányszor letenné, újra fel kell véle vétetni,'s újra addig hordoztatni mig magunk tőle nem kívánjuk hogy ülve átadja. Mind ezekre lassan lassan tanítjuk, 's igen sokat egyszerre nem kivánunk,bár milly hamar felvenni is a' kívántakat; sőt annál inkább minden leczkén a' már tanúltakat gyakoroltatjuk mig nem szinte természetévé válik , a' melly vizsla lassan tanúi több munkában kerül de jobban is megtart ja.