Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

44 get, mellynek egyik végén kemény göcsökkel el látott urok van kutyánk nyakára vonunk nem igen szorossan de ugy készítve hogy húzás által a' nyakra szorúlhassan , 's nyájason magunkhoz szollkjuk ezen szóval ide *); 's csendesen vonjuk a' sinegnél fogva ; valahányszor el jön szépet tészünk néki ;s megdicsérjük ezen szókkal: jó kutyám jó; (so recht, jolie mon chien) ha pedig nem engedelmeskedik, meg áll vagy lefekszik nyers hangon: ide! kiáltjuk, gyengébben vagy erősebben a'szerént mint szót fogad magunkhoz vonjuk, de nem rángatjuk , mig nem a' szóra töstént enged, és a'kötéllel járni megszokta, valamint tőle félni is. Azután a' kötélnél fogva vezetjük hói jobbra hói balra minden fordulásnál, ezen szóval: Forduly! (Herum, Tournéz). Ezen első leczke után, melly csak néhány perczekig tartott, megetetjük, 's újra bezárjuk. Ebéd előtt fél órával újra elő vesszük, s a' *) Minthogy a' vizslás vadászat eredetileg német vadászai, ennélfogva inkább német kitételekkel szoktunk élni ; de azért minthogy a' szeszély kiilöniböző, a' német és francz jel szókat is ide lészcm. p. o. ide ; herein. i?i.