Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

45 reggeli leczkén ál megyünk, 's így östve is mind addig mig ezt tökéüetesen érti , 's minden tétovázás nélkül engedelmeskedik, 's csak azután megyünk tovább; Egy átalyában meg kell jegyezni, hogy minden leczkénél, a' már tanultakat megújítjuk , 's kivétel nélkül csak úgy folytatjuk a' leczkét ha akadály nélkül mindent megtészen a' mit már tanúit, ha nem, ugy azon leczkén tovább nem megyünk, hanem szakadatlan abban gyakoroljuk miben megakadott, 's a' következendőket más órára hagyjuk; a' leczkének nem szabad elején 10 azután 20 perezen túl haladni, ne hogy a' kutya béketürését elveszessze és akaratos, vagy fortélyos légyen. Apportirozni (valamit elhozni) igy tanítjuk: Egy arasznyi hosszúságú darab fát szalmával, vagy bőrrel bé vonunk , vagy csak egy bőr laptát is ezen szóval: fogd meg (Fasse ! ténéz) a' szájában adunk, 's ha szépszerént elfogadja, megsimogatjuk, 's minekutánna egy, vagy fél perczig tartolta el vesszük, 's ezt addig ismételjük, míg minden tétovázás nélkül meg teszi, ha nem, a' fennebbi jelszóval, ki nyitván a'száját erőszakoson is bele adjuk, 's mind addig tartjuk kezünkel zárva, mig csendesen elbocsátva látjuk hogy valóban tartja, A