Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Bevezetés

5 Kiknek már annyiszor el beszél 11tik , hogy kéntelenek hinni, vagy irántunk való gyöngédségből reá hagyni; 's kinek áriunk véle? Mit tészen mást a' vitéz is ki ifjúságát, erejét a' haza oltárán áldozta , 's öreg napjaiban , ragyogó szempontjától vissza taszitva, azoknak el beszéllésével mulattat és — únlat, miket tett, és nem tett! de a' czél el van érve, régen múlatni, most múlattatni óhajtunk. ~ v Vadásszunk tehát mig korunk , 's időnk engedi; csak ha mérsékelt mozgással újjitjuk vérünk forgását, lehetünk képesek sokszor kimerítő, 's bádjasztóhivatalunk czélarányos folytatására; helyt ülő életrendünkből származható , 's származni szokott nyavalyáinknak csak a' mozgás, friss levegő, vadászat, igaz ellenmérge. A' vadászat azomban csak úgy lehet ki elégítő, és gyönyör, ha czélarányos eszközökkel gyakorolhatjuk; Jó fegyver, jól tanitolt Vizsla elkerülhetetlen egy vadásznak. Nem szóllok az Agárról,, sem Kopóról; az elsőnek természetében van serénységével felülmúlni, a' másnak hangos hajtással fárasztni ki a' vadat, hogy — étvágyát ki elégíthesse!