Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Bevezetés

6 Mennyivel nemesebb a' foglyász, melly sem futással elérni, sem álhatatos üldözéssel vadját kifáraszlni nem képes , 's csak Ura szeszélyének áldozza erejét; általa adózik zsarnokjának liget, mező, víz, levegő; az agár rókát, nyulat fog, ha — az idő szép, sem vizes, sem száraz, sem hideg, sem meleg, sem fagy, sem szél; a' Kopó minden négylábú vadat hajt ha — azon nap mellyen használjuk nem éppen szeszélyes, vagy hól

dujság nincs ! A'Vizsla mindezekről nem tud, az ő munkásságának éjjel nappal, télben nyárban, gazdája kedve a' légmérője , ő soha sem szeszélyes, nem rest vagy kedvetlen; mit gazdája akar, azt ő is akarja. Ennek mag;? megtagadása, álhatatossága, türedelme, hűsége bámulást érdemel; igaz hogy nevelése munkában, 's , időben kerül, de ád e' minden nevelés , minden fáradság vagy áldozat illy kielégítő eredményt? Ki azért boszú hellyelt, gyönyört óhajt a' vadászat éldeletében, ne légyen idegen néhány hetet áldozni egy illy hűséges vadász segéd mivelésére; haszna 's gyönyörűsége százszorosan fogja jutalmazni fáradságát. Minden vadász szereti sok vadat lőni, 's ezt