Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az agár

99 Van ollyan agár melly nyomon jól keres , a' vadat magára fel veri és elfogja ; illyennel kedves a' vadászat, de kiilömben nem kötelessége a' keresés, annyival inkább minthogy kevés agárnak van jó szaglása; azért többnyire porázon vezetjük mig vadat mutathatunk vagy adhatunk elejében; az előbbit szóló agárnak nevezik és nagy becsben tartják. Ha az agár esztendőt ért, 's porázon megtanult járni másod vagy harmadmagával pórázra vesszük, 's ha lehet egy ifjút két be tanúit, vagy egy vént két ifjú agárral ki viszünk a' gabonátol ki ürült búza vagy tengeri tarlókra, vagy ugarokra ; Itt a' földeket nem hosszában hanem keresztbe vesszük, minden gyanús hellyeket hol nyúlat lappangni vélünk szorgosan ki kutatva, 's ollykor ollykor a'kezünkbe lévő hosszú ostorral csattant» va; Illy hellyeken néha megállunk, mire közönségesen a' nyúl nagyobbnak tartva az álló mint haladó vadász közelében a' veszedelmet, felpattan; menve csaknem magára enged lépni , ha állunk néha nagy távolságra már fel kél. Ekkor az agarakat minél közelebbről lehet ezen kiáltással: Hajh! Hajh! elbocsátjuk, de csak 7 * A