Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az agár

100 ugy ha már meglátták a' vadat. Ha észre nem vették volna vagy lóháton vagyunk a' nélkül is utánna vágtatunk hogy — minek legtöbb érdeke van — az elfogásnál magunk is jelen lehessünk, és a' nyúlat el vehessük mielőtt megszaggathatnák, vagy ehetnék. Ekkor az agarakat pórázra vesszük, 's rövid ideig megnyugtatjuk. Ifjú agarat egy vadászaton csak egyszer futtatunk, mellyet úgy intézünk hogy hasztalan ne légyen ; Későbbre több nyulakat is fogathatunk napjában, csak elején felettébb ki ne fárasszuk. Rókára csak későbbre bocsátjuk más beszokott agarakkal, mert az ifjú nem örömest fogja és őli, mig másokkal réá nem tanúi. Ha van agaraink közt egy őrző, mely t. i. az elfő gott nyúlat a'többektől meg enni nem engedi, néhány perczig nála hagyjuk mi előtt elvennők, 's szépet teszünk nékie ; ollyak is találtatnak melylyek magok elhozzák a'fogott nyúlat; az illyagár sokat ér, de ritka. < / Hajtás után őrizni kell az agarat az italtól 's ennie is csak miután jól ki nyúgodla magát lehet adni ; Néha hosszas hajtás után megtörténik hogy az agár le esik 's lélekzete eláll ; illyenkor egy