Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A kopó

94 nyúlra vigyünk; ha ezt már jól hajtja könnyebben szokik rókára is mint ellenkezőképp ; Azomban jó kopónak választás nélkül minden vadat egyaránt kell hajtani. Ha a' hajtásnak vége van, az az a' vad elesett, vagy róka jukba bujt, a' kopókat öszve kell hívni, pórázra venni, 's csak ott bocsátni újra, hol más vadat remény lünk. Némellyek jónak tartják éjkor tanitni ifjú kopót , mikor t. i. minden vad Jábon van, 's huzamosabban engedi magát hajtatni , mint nappal mikor örömest csalt vet és megbúvik. Igaz hogy igy hamarább és jól tanúi hajtani a* meleg nyomon, de nappal csalhatatlanúl rosszabbul fog kapni mint az melly nappal tanúit, mert megszokja az egyenes nyomon minden tekervények nélkül követni a' vadat mig reá bukik, 's nappal nem képes a' meglapúlt vad hamis játékát és cseljeit kifejtegedni miket ez tenni szokott mi előtt megfeküdne nappali szállásán. Az ifjú kopót ha a' vadászat jól ütött ki, az az a' vad elesett, megkell kötni, 's azon nap többet nem erőitelni, hanemha az első vadászat igen hamar véget ért, külömben igen elfárad, vagy kedv nélkül szágúldoz ide tova. A' frissen lőtt