Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Török históriák

43 nagy szerencsétlenség történt, a minek következtében abbamaradt az eladás terve. Épen érkezőben volt ugyanis egy német mérnök; nagyon kövér ember volt, aki nem tudott feljönni a völgyből lóháton. A kajmakám előzékenyen kocsival akart eléje menni, de oly keskeny és romlott volt az út, hogy a régi időből ott rekedt egyetlen tatarka (négykerekű, kisebb méretű szekér) legurult egyik meredek helyen kajmakámostól, lovastól, mindenestől. A kajmakám belehalt, a mérnök pedig odébb állt szó nélkül, visszautazott a nélkül, hogy BulgarMadent látni kívánta volna. Azóta még inkább romlott az út, a bánya tovább züllik, a bányamunkások éheznek, át is települnek máshová. Allah igy akarja. Miután egyet-kettőt czigarettáztunk, kávéztunk — miközben az adókivetés folyt - készülődtünk elmenni; de még tartóztatott a kegyelmes úr. A mult héten meghűlt és szúrást érez az oldalában. Mit tegyen? — ez volt a kérdése. Különben nem volt komoly a baja; nyugalmat és óvatosságot ajánltam neki, a mit örömmel fogadott. Engedelmével fölkelt az egyik bizottsági tag is, egy őszszakállu török és kért, hogy nézzem meg a szemét. Nem lát. Kényes dolog ez — gondoltam magamban - de nem lehet kitérni előle. Kértem az öreg urat, hogy másnap reggel jöjjön a szállásomra, ott meg fogom vizsgálni a szemét. Elmenet magyarázta nekem görög barátunk, hogy az adót itt nagyon méltányosan róják ki a népre. A bányászok kereset nélkül vannak; a völgybe letelepült negyven-ötven család pedig még csak tavaly kezdte a burgonyaültetést tanulni és a szultán parancsára, a míg abba teljesen bele nem tanul, vagyis legalább hét évig, nem fizet adót. Voltunk is abban az uj faluban; Ali-Hodzsa a neve. Dehogy tanulnak ők földet művelni, burgonyát kapálni. Fáradságos, nehéz munka ez a töröknek. Eléldegélnek ők igy is, mint mindenütt Kis-Ázsiában. Van egy kis kertjük, abban magától terem az uborka. A diófa és kajszin szintén magától no. Van egy kis nyájuk, az ellegelget a hegyek oldalain s ő nekik maguknak meg nem kell sok. Eladnak egy kis sajtot, meg gyapjút, abból telik árpakenyérre. Azonkívül vadásznak, halásznak, hát megélnek. De szántani, kapálni, dehogy akarnak! Ebben a faluban van még egy régi időből maradt szekér. Egyetlen egy. Ott rekedt, mert már nincs utjuk kifelé a völgyből. Ezt meg akartam venni a Muzeumnak. A néprajzi osztályá-