Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Este a kis-ázsiai malomban

37 föl. Nálunk a fogoly, meg az egész rokonsága költés idején párosan él és húszat is tojik a jércze a bozót alá rejtett fészekbe. Itt a környék sivársága háromra szállította le a tojások számát, mert több tojás egy rakáson feltűnnék a magasban keringő ragadozó madárnak is. Ezért csak hármat tojik a tyúk - és még hármat a kakasnak, hogy mégis legyen több. Két tyúkja van a kakasnak, mert ez is szaporítja a fajt és nem oly érzékeny a hiány, ha itt-ott elpusztulna egy fészek. Ezért tojnak hármat, ezért járnak hármasával és ezért költ a kakas is, eltérően más foglyoktól. Képzelhető-e ennél meglepőbb alkalmazkodás ? A vidék mostohasága eredményezte ezt. Bölcs beosztása az élet erőinek. Boldogító ennek ismerete. A vizet is megtaláltuk lejebb a hegyoldalban. Keskeny zöld sáv kisérte le az ért a völgybe. Ott kiszélesbült, sőt lassankint patakká erősödött a csermely. Azután ketté vált a zöld szalag. Az egyiknek a végén fűzfákat és néhány topolyfát láttunk. Az út is arra vitt; ott bizonyára házat találunk. Esteledő csönd borult a tájra, míg oda értünk. Malom állt az ut szélén, illetőleg alatta a hegyoldalban. A vizet csatornában vezették oda. Zúgott, amint lefutott az út magasságáról és beleszaladt a házba, mert a kerék belül volt. Egyéb sem volt benne. Csak még egy kő, a mely egy másikon forgott; de ez nem látszott, mert előtte volt egy nagy faláda. Felül lógott a torok, ez azonban most üres volt. Ennyi volt az egész malomszerkezet. Oldalt láttunk egy szamarat állni; oda volt kötve a falhoz és mellette a földön aludt az öreg molnár. Többet nem láttunk semmit sem, mert bent már sötét volt. Nem költöttük föl az öreget, hanem sátort vertünk az udvarán; épen, hogy elfértünk vele. Azután ittunk a patak vizéből, sokat és jóizüen. Magunkkal hozott keményre főtt tojást, kenyeret és csokoládét vacsoráltunk. Elbeszélgettünk és már lefeküdni készültünk, a mikor szamárháton érkezett egy török, a nyereg oldalán két zacskóban egy kis friss árpával. Ma nyomtatta ki. Kenyeret, ki tudja, mióta nem evett, hát elhozta, török szokás ellenére, még késő este is megőrölni. Ő költötte föl a molnárt. Hiszem, hogy meglepődött az öreg, mikor bennünket meglátott és a sátort az udvarán. Nem szólt semmit. Mi sem, mert a köszöntést itt fölöslegesnek tartják.