Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ereglitöl a Tauruszig

29 Daghban nincsenek. Útközben is gyűjteni akartunk, tehát gyalog mentünk és nem szamárháton, a mint itt szokásos. Nagy távolságban elhúzódott előttünk az egész Taurusz lánczolata. Felhőkbe nyúlnak a csúcsai és hómezők fehérlenek magas oldalain. Térkép és iránytű szerint megállapítjuk az irányt, elhagyjuk az utat, nekivágva az előhegységnek. A hőmérő hatvan fokot mutat Celsius szerint. Azonban jól birjuk a hőséget, mert vizet találunk minden völgyben és állandó északnyugati szél kisér. A nagy magasságban különben sem szenvedtünk eddig a nap forróságától. Gyűjtés közben sok érdekes és nekünk uj állatot találunk, bár kopár az egész vidék, még a vizek mentén sincs bokor vagy fa. Üvegjeink, skatulyáink estére megtelnek; a ló is meg-megáll s nem akar tovább menni. Egész nap emelkedtünk és most pihenőre gondolva, a magas hegyhátról messzire látva, gyönyörködünk még a nap letűnésében. Egy piros sugár sem volt fényében. Simán alászállott a szemhatáron. Árnyékba vonult a hegy, mely mögött eltűnt, de tüzes fényben égett a Bulgar-Dagh minden csúcsa. A sötét égen megjelentek az első csillagok. A hegytetőn nem maradhattunk, mert vizünk nem volt. Leereszkedtünk a völgybe. Alig haladtunk, máris ránk borult az éj. Sátrat hol üssünk? A főbb utvonalakon haladva lehet itt vándor embereket találni. Többnyire társas utazókat. Ki szamárháton, ki kocsin ül; a vagyonosabbak lóháton vagy karavánokban utaznak. Gyalog nem jár itt a török, még a közeli határban sem. Képzelhetni, mennyire bámultak tehát bennünket, a hol csak láttak. És vitték hírünket a legközelebbi faluba, hogy jövünk, sisakkalapos fehér aleman-ok. A völgybe leereszkedve, már kerestük a sátornak való helyet, a mikor elénk került egy török úr. A közeli faluból jött és hogy úr, tudtuk, mert aranyhímzésű, bár rongyos turbánt viselt a fején. A faluba hitt, biztosítva bennünket, hogy ott vizet kapunk. Egyet kanyarodva, kiszélesbült a völgy és nagy, sik területen vagy harmincz sátort láttunk homályosan a sötétben. Ez volt a falu. Nomád a népe. Nyáron itt lakik; tavaszszal elhagyja téli házait, vályogból rakott nyomorúságos, lapos fedelű viskóit és nyájaival odébb áll. Völgyenkint sátrakba száll.