Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ereglitöl a Tauruszig

30 Törökünk jelölte ki nekünk a helyet, a hol sátort állithatunk ; de jóindulattal és tőle telhető udvariassággal tette, miközben a kutyákat el-elzavarta mellőlünk. Igazi komondorok; fehérszőrű, nagy és hangos állatok voltak; bátran támadtak. Erős a fogazatuk, szép a fejük. Olyanok, mint a mi alföldi juhászebeink. A városbeli kutyák utczai szemétből élnek s éjjeli állatok; tunyák és piszkosak, betegek, nem ugatnak, csak vonitanak éjjelenkint, ha csapatostól összemarakodnak egy-egy utczán; embert támadni nem mernek. Fejük vastag, fogaik tompák, düledt a szemük. Konstantinápoly egy millió hiénaszerii kutyájáról hires ; Kis-Azsia városaiban, Koniában, Eregliben szintén vannak ilyen csúnya állatok. Egész nap gazdátlanul hevernek a házak előtt. Milyen más itt a szabadban ugyanaz a faj, amely őrzi gazdája vagyonát. Nem volt könnyű föladat a ránk rohanó sok komondort távoltartani. Egyetlen egy agár is volt köztük. Szép állat, kis bundával a hátán, elül-hátul madzaggal odakötve. Kérdésünkre magyarázta nekünk a falu ura, hogy éjjelenkint hideg van és félti agarát; megbénulna, ha megfáznék, azért ad neki takarót. Nagy acetilén-lámpánk érthetően feltűnést keltett. Fölkelt az egész falu alvó népe és még mielőtt sátrunkat fölállítottuk volna, húszan is körülülték a török módra szárított trágyából rakott tüzünket s eközben szivarkáinkat fogyasztották. Tejet is kaptunk jókorra rézüsttel és hozzá egy fakanalat, melylyel fölváltva ettünk. A magunkkal hozott élelmiszerekkel takarékoskodhattunk ily módon, csak kenyerünket kellett előszedni, mert ők árpalisztből és korpából sütött lepényt esznek, ami nekünk sehogyan sem izlett. Öreg este volt, mikor dideregve a sátorba vonultunk. Csak kocsisunk és dragománunk mesélt még sokáig (valószínűleg rólunk) a kíváncsi körben, megmagyarázván, mily orvosságokat készítünk mi a gyűjtött bogarakból és kígyókból. Más czélját ők ennek ugy sem tudták volna megérteni. Hajnalban 3° C.-ra, tehát ötvenhét fokkal szállt alább a hőmérő! Dideregve megelőztük a Napot a fölkelésben és csak most láttuk tulajdonképen, hol vagyunk. Csúnya, hörgő hangon bőgtek a tevék körülöttünk, amint most fölzavarták őket éjjeli nyugalmukból. Talán száznál több volt a csordában. A bivalyokat utánuk kergették ki a legelőre. Mindezek a sátorfalu körül hevertek az éjjel, de mi nem láttuk,