Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Elfogyott az édesvizünk!

79 hajósok módjára vizet akarunk ott fölvenni; jókora bárkával, ismét vagy nyolczvan tonnával; készítsék el, mire mi odaérünk, mert sietős az utunk. A mikor napnyugta előtt a vacsorához szólítottak bennün­ket a hajókon szokásos tam-tam hangos kongatásával, még mindig folyt az ide-oda jelzés e tárgyban, de már vége felé járt; még csak a kábeltelegram költségét utalványozta a kapitány a Norddeutscher Lloyd számlájára. Azután kölcsönösen köszön­tötték egymást a brazíliai lobogóval és ismét nekivágott hajónk a szabad tengernek. Elég sokba kerül az ilyen üzenetváltás és megsarczolják a bajba jutott hajóst, meséli a kapitány, de hát rá kellett fanya­lodni, mert holnap szombat lesz. Ha holnap este nem készülünk el a vizzel, várhatunk vele hétfőig, mivelhogy vasárnapon nem dolgoznak Braziliában; különben hétköznapon sem. Patientia maniania. - türelem holnapig - ez a jelszavuk. Ugy is volt. Másnap későn érkeztünk a pernambucoi világító­torony elé; hiába sípoltunk, hiába jeleztünk előbb zászlókkal, majd rakétákkal: sem a kikötő őrsége, sem az odavaló hajó­vezető nem jött elénk. Ezek nélkül pedig nem szabad betérni; meg ilyenkor sötétségben veszedelmes is, mert korallszirtes a bejárat. Kár volt sürgönyözni. Elkéstünk. Hétfőig itt veszte­gelhetünk. Különböző érzelmekkel fogadtuk a hirt. Néhányan bosszan­kodtak rajta, mások meg mulattak a pompás tűzijátékokon, a miket tizperczenként eregettünk a leszállott éjszakába. Néhány kilométernyire előttünk fekszik a fényesen kivilá­gított város; sötét dombok a hátterében és előtte, a kikötő hullámtörő gátján a világítótorony, mely másodperczenként, fölváltva fehéren és pirosan fölvillanó, messze kivetett villámos fényével ránk tekint. Sőt voltak közöttünk, a kik titokban örültek a bajnak; mert remélték, hogy másnapra partra szállhatunk. Meguntuk már a hosszantartó himbálózást a vizén; szárazföldet kívántunk magunk alá, legalább egy napra. No meg, hogy megnézhessük a világhírű szerecsenvárost a trópusokat jellemző minden vonzó érdekességével egyetemben, melyek között különösen emle­getik a nagyon elhízott - s ezért szépségszámba menő ­fekete asszonyokat is. Azonban felsültünk. Braziliában nem szívesen láttak ben­nünket.

Next

/
Thumbnails
Contents