Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Xántus János: Egy vadászati kirándulás nyugati Mexikóban

94 faj szintén közönséges, s nagyon hasonlít a gyöngytyúkokhoz tollazatára (Cyrtonyx Massena). Mindkét féléből néhányat tarisznyára raktam ; s azután az özekre indultam ki, de már ekkor a lövések figyelmesebbé tették őket, s tetemes manoevrirozásba került, mig végre az egyikre egy hosszú lövést tehettem. Az őz meg volt sebesítve, de azért elég ereje volt egy berekbe menekülni, hol csak késő estve fogták el az indusok. — A gazban ugy, mint az erdőben, különösen a patak mellett, számos Curasaw-t is vertünk fel. A Curasaw, melyet az indusok Choncho néven ismernek, s tudományos neve Crax olivacea, pompás egy madár, a pulykafélékhez tartozik, s közel akkora is, de szinére nézve aranyos zöld, hasonszinü búbbal fején; s a pulykaféle madarak minden ostobaságával ő is'meg van áldva. Neszre például felrepülnek seregestől a fákra, s ha az ember egyet közülök lelő , a többi a nélkül, hogy tova repülne a fáról, nyakát nyújtogatja, s kurrogva csudálkozik és bámulja pajtása lezuhanását. így az ember ötször-hatszor is megtölthet és lőhet, mig a madarak észre térnek és képesek felfogni, hogy biz jobb lesz tovább állni, s elszélednek végre a szomszéd fákra. Ugyanezen madárnemből egy kisebb fajú is található még az egész part hosszában, s pedig képzelhetlen bőségben; ez a benszülöttek által úgynevezett Chachalacca (Penelope Mexicana) azon hangtól, melyet ezen madarak örökösen hallatnak az erdőkben. Kép zelni sem lehet a világon oly disharmoniát, mint mikor reggel és este ezen madarak ezrei rekedtforma hangon szünet nélkül és szaporán rikácsolják : Chachalacca! — Ezen faj szintén osztozik nemük veleszületett ostobaságában, oly sűrűségben tanyáznak ugyanis, hogy a madarat meglátni absolut lehetetlenség lenne, s keresni a tövises bozótokban még kevésbbé jutna valakinek eszébe; de ha közeledik az ember feléje, rögtön elkezdi rikácsolni: „Chachalacca!" s szünet nélkül rikácsol, mig végre csupa boszuságból is az ember oda megy, s lelövi vagy leüti. — Mindkét faj husa igen jó , egészen hasonló pulykáink húsához. Mindazáltal szenvedélyes vadász csak ritkán s ekkor is élelemhiány esetén lövi őket, mert oly szelidek — vagyis jobban mondva oly együgyün ostobák — hogy reájok vadászni nem is élvezet. Mig Quez az indusokkal kereste és hazavitte (ladikunkhoz) az őzet, én azalatt tovább vadásztam, s végre egy domboldalra jutottam, honnét a fenséges kilátás valóban egészen elbájolt. Cuavayana öböl előttem terült el egész csendes méltóságában, s az azt övező erdők és hegyek sötét árnyéka gyönyörűen tükrődzött vissza a simaten-