Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Xántus János: Egy vadászati kirándulás nyugati Mexikóban

93 Őket hátaikra, hogy rögtön ne menekülhessenek, s hogy aztán kényelemmel agyonverhessék őket. A teknőcz fogás még most is folyamatban volt, mert a parton több canoet láttunk, s számtalan teknőczök csontvázait és hulláit, noha ez idényben nem igen voltak szerencsések, mint álliták az indusok, mert kevés tojást szerezhettek be. A teknőczfogók nem kevéssé csudálkoztak rögtöni megjelenésünkön, annál is inkább, mert bennünk vetélytársakat véltek szemlélhetni. Quez azonban tüstént megmagyarázta nekik járatunk czélját, s igy megnyugodtak szegények s barátság kedvéért rögtön egypár cigai^itot füstöltünk el. Az egész fövénypart, a hol kikötöttünk, kagylók és csigák miriádjaival volt elárasztva, közbe-közbe rákok és rákfélék héjaival, melyek évek óta a tenger által ide hányatnak. Számtalan tolvaj rákot is lehetett látni, mászkálva a partokon, a melyeket az indusok choc h o 1 a néven neveznek. A tolvajrák azért nevezetes, hogy már kis korában elhalt kagylók házába bújik, s azt hordozza hátán védelmül; a mint nő és választott kagylóházába belye szükül, belőle kibúvik és nagyobbat keres ki; s igy tovább; de mindég más állat házában lakik. Eleinte európai természetbúvárokat ugyan csak megtréfált ezen állat, mert különféle fajú kagylókban találván öt, megszámlálhatlan nemet alkottak belőlök, s sok papirt vesztegettek leírásokra, nem tudva szokásukat, s e szerint nem is gyanítva, hogy a száz és ezer alkotású kagylóban előforduló és lakó állat, ugyanaz. Miután egy átalános szemlét tartottam a parton elterült kagylók fölött, s meggyőződtem, hogy köztök semmi nevezetesb nem található; vállamra vettem a puskát s Quez kíséretében az erdőbe hatoltam. Az erdő itten a talaj köves léte miatt csak törpe mimosafélékből állt, nem volt sürü, s néhány száz lépésnyire egy kis patak mellett egy elhagyott szántó földre érkeztünk, mely jelenleg magas gazzal volt borítva. Itt számos őzre bukkantunk, melyek, ugy látszott, nem is igen féltek, mert bennünket figyelmesen bámultak — néhány lépést tova futottak s ismét legelésztek. S valóban nyulak, foglyok, különösen a madarak oly annyira figyelemre sem méltatták jelenlétünket, mintha csak házi állatok lettek volna. Ezt sok helyütt máskor is tapasztaltam már, oly helyeken, hol senkisem vadász; mert Mexikóban az indusok csak imitt-amott kivételesen vadásznak, nincsen se puskájuk , se nyÍT r N laik, mint Ej szak-Amerikában. Itt találkoztam először egy gyönyörű mexikói fogolylyal, mely világos barna, imitt-amott narancssárga fénylő hosszú tollakkal s fején egy magas taraj alakú búbbal (Lophortyx elegáns.) Egy másik fogoly-