Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Xántus János: Egy vadászati kirándulás nyugati Mexikóban

92 egy kis szél is kezdett kerekedni, teljes vitorlánk alatt egész pompával és sebesen úszott canoénk. A mint megközelítettük végre a fokot, s mellette az öbölbe akartunk kanyarodni, utunkat egy rémséges corall zátony zárta el, melyben megtörve az öbölbe nyomuló tenger, magasan felzajlott, s egyátalán ugy látszott, hogy a bejuthatást lehetlenné teszi. Azonban Quez tapasztalt ügyessége és jártassága ezen helyiségeken, minden kétséget eloszlatott, ha mindjárt nem is minden aggodalmat. 0 gyermeksége óta itt volt, minden szirtet ismert az egész parton, minden zátonyt, ki és bejárást. Sok száz zöld teknöcz, s azoknak sok mérő tojása fordult már meg Quez canoéjában, különösen a múlt időkben, mikor ő keme még fiatalabb volt. Néhány perez múlva, a mint mindig sebesebben haladott dagadt vitorlánk, canoenk kényelmetlenül inogni és bukdácsolni kezdett a nehéz hullámok közt, melyek a part mellett egyátalán, de zajlás körül különösen — mindig tapasztalhatók. Végre egészen megközelítettük a borzályos színhelyet, tekervényes kanyarulatokban szirtszálok közt suhantunk el, kopár szikla tömegek tömkelegeiben, melyeket áttört a telhetetlen tenger zajlása, s nem egyszer borított el bennünket is habjaival. Aztán felkapott bennünket egy-egy házmagas hullám, s nyílsebességgel vitt hátán kifelé, a mint egy uj sziklaszálon szédítő és siketitő zajjal újra megtört; s canoenk — merőben egy kis pontocska a nagyszerű romboló elemek közt — ide s tova kanyargott és továbbtovább simult a szirtek közt, Quez hatalmas karjának engedelmeskedve. Végre a szikla és corall torlaszok tömkeleges utczácskáin keresztül bujkálva, a belső öbölbe jutottunk, hova alig érkezve meg, s mielőtt egy jót lélekzettünk volna, ágyudörgéshez hasonló zaj közt, s mit a sirályok sivító zaja, s a gödények károgása csaknem kísértetiessé tőn, — egy uj hullám kapott bennünket tarajára, s néhány perez múlva egy uj szikla fal mellett besiklott canoenk egy kisebb öbölbe, mely három oldaláról zárva volt, s vize tökéletesen sima és csendes. A benső öböl egyik oldalán sima parttal volt ellátva, hófehérségü corall ból, s ezen tiistint kikötöttünk s kiszálltunk a partra, nagyokat s szabadon lélekzettünk ismét, s azon pillanatban már feledtük a veszélyeket, melyeken épen imént keresztül törtünk. Cuovayana fok és a hasonnevű öböl egészen elhagyatott hely, hova csak azon idényben szoktak a benszülöttek megjelenni, mikor a teknőczök tojásaikat rakják, mert ezen tojások az indusok közt különösen kedveltetnek, s a teknőczök héja egyik fő jövedelmi forrásuk. A teknőczök ilyenkor a partra másznak, hogy tojásaikat a homokba lerakják, ilyenkor könnyen meg lehet őket fogni, csak felkeli fordítani