Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446
Brehm Lajos: A madarak kedélyessége
83 tésben sok hira fölváltja párját, vagy eteti, de azon kivül is adnak nekik gyöngédségükről bizonyítékokat. Ezek közt a legszokottabb az, hogy velők csókolóznak, hogy őket etetik, vagy a fészek közelében játszadozva mulattatják. Mily gyönyörűség hallani, midőn egy pár g e r 1 i c z o egymással búg a fészek mellett, vagy az örves galambok párja hallatja szerelmes turbékolását. A szarka- és szajkó-párok egész beszélgetésekbe ereszkednek; a him hattyú pedig közvetlen közelében ül költő párjának, s oly bátran védelmezi, hogy nem tanácsos őket háborgatni, mert költésök ellenségét szárnyaikkal nem egyszer érzékenyen sújtják, mit olykor a h á z i 1 u d a k is tesznek. S mily szomorú az életben maradt madár, ha kedves párját megölték. A fajok és válfajok meghatározása végett, több száz páros madarat lelőttem és pedig vonakodó szívvel, mert mindenkor fájt, mikor a még; élő him, (a nőstényt előbb lőttem le, mert az nem énekel), látható búsongással, s hangos panaszokkal szorongva kereste párját, siettem is, a mint lehetett, lelőni azt is, hogy vége szakadjon bánatának. Tisztelt olvasóm elhiendi, remélem , hogy csak a tudomány iránti szeretet bátoríthatott ily kegyelenségre. Néhány évvel ezelőtt egy fészkéről fogott búbosbanka nőstényét hozták hozzám; a hímje mély gyászszal s hangos hup, hup, hupolással egész nap kereste párját a nélkül, hogy valamit evett volna. Faber beszéli, hogy Izland szigetén egy éjszaki vöcsök párból az egyiket lelőtte. A hátramaradt — úgymond — oda úszott a halotthoz, s csőrével döfdöste, hogy fölkelésre serkentse. Sőt a párok egymás iránti szeretete sokszor annyira megy, hogy az elválaszthatlan kajdacsoknál és a keletindiai tarka kupá1 y o k nál (magnyitóknál), miket mindig párosul kell tartani, az egyik halálát nem éli tul a másik. En nálam is van egy ilyen pár kitömve, melynek himje bánatában követte betegségből kimúlt nőstényét a halálba. Ugyanezt vette észre a pesti muzeum állattani osztályának néhai őre, Petényi, a havasi pacsirtáknál. S még mennyi szeretettel viseltetnek az öreg madarak tojásaik és fiaik iránt! Meleg részvéttel vettem észre már íiukoromban egy csapat házi fecske búsongását lerombolt fészkök fölött. Sok madár oly kitartóan ül tojásain vagy tojásán, hogy kézzel lehet megfogni. S ez az eset nem csak faodvakban költő némely fajoknál fordul elő, névszerint baglyok, v.a dgalambok küllők (zöld harkályok), czinegék s más efféléknél, hanem a földön fészkelők némely fajainál is, például a dunna lud, otrombok és vészmadárnál sat. 6*
