Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Brehm Lajos: A madarak kedélyessége

84 A madarak szeretete tojásaik iránt még világosabban tűnik ki a bátorságból, melylyel azokat megvédik. Az orvmadarak kotlói nagy dühvel rohanják meg azt, a ki tojásaikat el akarja vinni, mit mint kis fiu egy véres e-fészeknél magam is tapasztaltam. Sőt ugyancsak egy nőstény vércse Müllernek, ki most erdőtiszt egy jószágon a Szála (Saale) mellett, s ki tanuló korában szintén egy vércse fészket megrabolt vala, lekapta fejéről sapkáját s oly messzire elvitte, hogy többé vissza sem kapta. Egy kotló nőstény karvaly, melynek fészke mellett néhány évvel ezelőtt vadász-kirándulásaim alkalmával sokszor elmentem, végre oly merész lett, hogy puskámat kellett fejem fölé tartani, nehogy sapkámat elveszitsem. A társaságban költő különbféle madárfajok, p. o. a ha 1 ás z k a (tengeri fecske), a ganály és mások egyesülnek s közösen támadják meg az ellenséget, hevesen rohanván fejének. Még a mi b i b i c z e i n k is, jóllehet nem költenek egymás közelében, egyesülve kergetik el az ellenséget fészkeik környékéből. S mennyi szeretettel viseltetnek az öreg madarak fiaik iránt! Erejök teljes megfeszitésével etetik őket mig megnőnek. Egy karvalypár minden egyes fia számára, mikor ezek már néhány hetesek, minden nap négy apró madarat fog, ha tehát öt fia van, mindennap fog húszat, melyeknek némelyikét több órányi távolságból hurczolja haza. Mennyi erőfeszítésbe kerül ennyinek összehordása ! Mennyit kell fáradnia egy-egy c z i n e g e-párnak , hogy nyolcztól tizig menő fiait eltarthassa. Egy-egy fekete varjú fia, azon időtől fogva, mikor már félanyányi (félnövésü), mindaddig, mig önmaga kezdi keresni élelmét, naponkint vagy 400 cserebüly pajort eszik meg, miket öregjeinek a földből kell vájniok, s még sem lankadnak ; ha például öt fiók van, mig a kellő 2000 ilyen pajort össze nem hordták, mire őket csak a fiaik iránti szeretet buzdithatja. Több esetről tudok, hogy oly fajú madaraknál, melyeknél az öregek a költés gondjában osztoznak, a him a költés ideje alatt elveszett, a nőstény mind a mellett nem csak kiköltötte fiait, hanem egymaga föl is nevelte. A fiuk fölnevelésében azonban párjavesztett több him is fáradozott lankadatlanul, mely erőködésre csak fiaik iránti forró szeretetök teszi a madarakat képesekké. És mennyi szeretetet mutatnak irántok általában! A vén ölyv semmibe sem veszi a vastőrt, mely a kéregből vagy pálczikákbél összekötött kis kalit előtt van s a melynek túlsó végén fiai vannak kikötve; hogy ezeket megetesse, bátran átlép rajta és im, benne van a kelepczében. Az o r v a 1 y (szakállos keselyű), a ráró, a szirti sas Helvétiában bátran megtámadják az ellenséget,