Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Brehm Lajos: A madarak kedélyessége

82 fölött lebegő erdei pacsirta gyönyörű trillázását hallja, azt mondja magában : a nyugtalan vágy, kiömleszthetni szive teljét, készti a kedves dallost, hogy az éj mélyében is a felhők alatt lebegve énekelhessen. Ily módon minden, még a legegyszerűbb madárdal is, hangosan tanúskodik a madarak kedélyessége mellett. Erről azonban mindenek fölött szól a madarak szerelme a párok között s az öregeké fiaik iránt. Ezt még a többnejüségben élő madaraknál is tapasztaljuk, különösen a himek részéről. A házi kakas, hajó falatra talált, előszólitja valamelyik tyúkját, s megosztja azt vele, vagy teljesen is átengedi neki, s bátran megvédi háremét veszélyek ellen. Több évvel ezelőtt egy frankoniai jószágon a cséplőkkel megtelt csűr előtt egy héja megrohan egy tyúkot s mit sem törődve a cséplök riasztgatásival, el akará vinni. Ekkor hirtelen ott terem a házi kakas, s olyant vágott a héja nyaka közé csőrével, hogy az megtántorult, mire a cséplők megfoghatták s meg is ölték. Igy menté meg a látszólag védtelen kakas bátorsága szeretett tyúkját rettentő ellensége karmai közül. Szint ilyen jele a himek szerelmének párjaikhoz a süket és nyirfajd dürgése, a kanpulykák hurukkolása, s a küzdérek (Tringa pugnax) verekedése. Hátmégaz egynejüségben élő madaraknál mily gyengéd-kedélyesek egymás iránt a párok! Ezek holtiglani házasságban élnek s annyira szeretik egymást, hogy sokan még költözéskor is elválaszthatlanul egymás mellett maradnak. S mily sokféleképen tanusitják párjaik iránti szeretetöket a himek! Több orvmadárfaj himjei nagyobb-kisebb magasságban szállonganak költő párjaik fölött s hangosan hallatják ujjongó szavukat. A mi hollónk, a varjú, a szajkó ilyenkor szokatlan sajátságos hangokon szólnak, hogy párjaik tetszését megnyerhessék. A lappantyú vagy kecskefejő durrog, a harkály száraz ágakon kerepel csőrével, sok fajnak himje fölszáll a levegőbe és szárnycsattogva ereszkedik alá, vagy fáról fára röpkéd; a sárszalonka mekegve száll a légbe s onnan ereszkedik alá; sokan különös állásba helyezkednek párzáskor, szárnyaikat lebocsátva, a kiteritett farktollakat pedig vagy fölmeresztve vagy lesüppesztve. A himhattyu párjának nyaka körül fonja a magáét, az örves galamb himje fölszáll a levegőbe és szárnyaival csattog, tetszeni kivánván párjának; de a nőstények közöl is sokan különös állásban várják a párzást. S mily erőteljesen zengik el a párosodás és költés idején dalaikat azon madarak himjei, melyek énekre képesek, szerelmes érzelmeiket kifejezni törekedvén! A köl-