Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Brehm Lajos: A madarak kedélyessége

81 * fecske, mely dr. Brehm Alfréd megfigyelése szerint az éjsz. széless. 10-ik foka alatt Afrikában téli nyugpontját még el nem érte, nemcsak a falut, melyben költött vala keresi fel ismét, hanem tavalyi fészkét is megtalálja, csicsergő dalával fejezvén ki e fölötti örömét. A madarak ezen ragaszkodása származásuk és költésök helyéhez vajon nem kedélyességökröl tesz e tanúságot ? Nem a tápdús téli szállásokon, hanem kedves honában éli világát a madár. Tanúskodik azonban kedélyességökről vonzalmuk isatársas élet iránt. Barátságos indulatuk készti őket nagyobb társaságot keresni. Költéskor a legtöbb fajoknál a párok különválnak ugyan és magoknak élnek; de miután szárnyra kelt fiaikat egy ideig vezetgették, másokhoz csatlakoznak, s hol saját, hol más fajbeli családokkal csoportokba, csapatokba vagy sergekbe (falkákba) gyűlnek. Igy látni azután v a r j u-, c s ó k a-, s e r e g é 1 y- és f e c s k e-csoportokat; pinty-, kenderike-, k e r e s z t c s ő r-, b i 11 e g é n y-csapatokat s igy vannak mások is. Sőt több fajbeliek szállnak is együtt. Igy láttam egy seregben szállni pinty-, a szépkék és fenyves czinegéket, ponczot (Kleiber) egy pár fakúszszal együtt, s valamennyit egy tarka harkály vezérli majd egyedül, majd párjával. A tenger partján sokszor találhatni együtt egész csapat bibiczet és pocsályt (Limosa), valamely viziram (Totanus) vezérlete alatt, ki őket veszély alkalmával figyelmezteti s ez által nem egyszer a haláltól menti meg. Még orvmadarak is, például a közönséges kánya és ölyv (Buteo) társaságában szeretnek költözni. Három évvel ezelőtt egy csapat orvmadai-at láttam, a most emiitettek közöl, köztök réti sasokat is. Lehetett vagy 60 darab. Hogy mennyire szeretnek a költöző madarak társaságban lenni, mutatja az, hogy röptükben folytonosan hivó hangokat hallatnak, a közel lévő rokonok biztatása végett, mit az éjjel szállóknál legjobban lehet észrevenni. Kedélyességükről bizonyságottesz az is, hogy a költöző csapatok hűségesen együtt maradnak. Azonban még inkább tünteti ki azt a madarak éneke. Mert mi más az ének, hanemha mély érzelem kifejezése? Ki hallott valaha f ü 1 e m i 1 é t vagy a hímjét csattogni, a nélkül hogy mélyen ne érezte volna, miszerint a madár csodáson emelkedő és gyönyörűen trillázó hangjai csak mély érzelemből fakadhatnak ? Itt csakugyan szó szerint igaz, szivböl ered, szívbe mélyed! Ki nézheti a mezei pacsirtát, midőn csak négy hangból álló s mégis bámulatos énekét oly lelkesen zengve ég felé emelkedik, hogy utána ne érezze , hogy csak mély érzés késztheti a kis dallost a felhők felé ? Midőn a magános utas éjféltájban kopasz hegyháton át zarándokol, s a magasan feje VADÁSZOK ÉVKÖNYVE- 6