Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Brehm Lajos: A madarak kedélyessége

A MADARAK KEDÉLYESSÉGE*) Korunkban az állatok életében nyilatkozó szellemiségre is kezdtek különös figyelmet fordítani, mit minden méltányos ember csak helyeselhet ; mert ha a szellem több a testnél, a szellemi tünemények is magasabban kell hogy álljanak a testieknél, bárhol jelentkezzenek is. Az állatok szellemi életének gondos megfigyeléséből világosan kitűnik, hogy a tehetségdúsabbak korántsem állnak oly mélyen az ember alatt, mint a földnek e büszke ura hinni akarja. A madarakat alábbra szokás helyezni az emlősöknél, jóllehet a szellem némely sajátságaira nézve egy fokon állnak velők, sőt a madarak némelyike az emlősöket felül is múlja. Áll ez különösen a madarak kedélyességérő 1, minek bebizonyítása végett jónak látom, e helyütt e kedélyességet körvonalokban feltüntetni. Nézzük jmindenekelőtt a madarak ragaszkodását szü" letésök és költésök helyéhez. Az állandó madarak fiai, hacsak élelemhiány által máshová nem szoríttatnak, éltök végéig szeretnek szülőhelyök közelében maradni. Ilyen a holló, a fekete varjú, a szarka, a házi veréb, a c z i n k é k több faja, az ökörszem, a f a k ú s z (certhia), a zöld harkály és mások. A költözők visszatérnek költésök helyére, s ha öregjeik élnek s költéshelyöket még birják, ennek közelében telepednek meg. Mi több: a nagy orvmadarak, a csüllők és mások, melyek csak másod-, harmad-, negyed- vagy ötödéves korukban képesek szaporodásra, születésök helyét, melyből szaporodásra képes más madarak által elűzettek, több évi kóborlás után is újra fölkeresik. Az öregek, ha helyben maradók, költéshelyökön maradnak mindig, ha pedig költözők, ugyanazon helyre térnek mindenkor vissza. A házi *) Ez Brehm Lajos utolsó müve ; az európai hirii szerző e czikket az általam tervezett „Magyar természettudományi lapok" számára irta kevéssel halála előtt. Szerk.