Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

72 dégeit nyugalomra, mert holnap távolabb menni s korábban indulni kell. Hasonló jó szellem, értelmes vitatkozások s változatos élvezetek lengik körül a vadásztársaságot másnap, és mind végig. A gyengébb szivü vadász felbátoritására s a kisebb veszedelem előtt nem rögtöni hátrálás ellen egy igen jó óvszer vala itt a megsebzett vérző vadkant legmérgesebb állapotában fészkéből kiszöktetni, s az éles hosszú vadászkéssel a vadászra intézett sebes rohamában felfogni. E bajnoki jelenetnek csak nézésen is magasan dagad a kebel, és bátrabban dobog a sziv. Mint mindent, ugy a bátorságot is próba és alkalom fejti s emeli ki a parlagból. Pedig oh be kopár ez élet bátorság nélkül! S mily égető szenvedés a félelem!! . . . Mikor vihar és fergeteg honn marasztott, ujabb férfias élvezetek vártak a vendégekre. A nagy terem vivó oskolává változott. Mindenfelé kardcsattogás, vívás, A tág erkélyen pedig Kendeffy fényes tallért szőrit két ujja közé, Wesselényi pisztolyból golyóval lövi ki azt, s megfordítva. Valamint e sorok irója b. Pölnicz szájából rövidszárú porczellán pipáját fogadásból 12 lépésnyiről kilövi, a kitartó legkisebb sérelme nélkül. Távolról tekintve eszelősségnek neveztetnék. S valóban, sokan nem tudnák elhatározni, hogy melyik a tévedtebb : a ki a lövést, vagy a ki tartást tette ? Azonban mint minden, ugy ez is csak távolról nézve rémletes; közelebbről és többször látva, önbizalomra és botorságra ébreszt. A férfias időtöltések minden szerencsejátékot kiszorítottak a zsibói társasági körből. Kártya, koczka, melyek annyi romlást okoztak, mint aljasok megvetés alatt álltak. S mégis lélekvidámság és önjólérzet jelei tükröződtek minden arczon. Wesselényi csak ürügyül használta vadászatait. Oh! sokkal magosabb czélból gyüjté ő Zsibóra vendégeit, minthogy velők néhány őzét s nyulát ellődöztesse. Ezt ő magára kényelmesebben s költség nélkül tehette volna. Czélja volt, hogy az elszórt s parlagban heverő egyes erőket egybegyűjtse : a puhulásnak indult aristocratákat a vadászat varázsgyönyöreivel Zsibóra édesgetvén, itt észrevétlen szoktassa viharok és alkalmatlanságok kitiirésére, s néha bősz vadkannal is szembe nézni, és ha kell, meg is vívni. Hogy a bátorság, lélekéberség ott is, hol eddig hiányzott, ismét föléledjen, a nemzet nagyjai közt. Nemes buzgalma meghozta drága gyümölcsét. Elvezetdus vadászatain évről évre mind több-több vendéget számlált: melyeken néha Erdély uri értelmességéből 40—öO-en is megjelentek. A napot vadászati élvek, az éj egy részét a közügyekről és okszerű gazdászatróli