Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

71 termesztménye. A szolgálat nagyon pontos. Félórai ebédkezés után a ház tisztes asszonyát szobájába kisérve, a vendégek rendre a pipázó szobába gyűltek. Némelyike a kereveten hosszat nyúlt s pogányul füstölve, áhítattal üdvözlé a pihenési órát. Mások a kandalló körül a házi úrral komoly beszélgetésbe merültek. A szögletben jól egybeszorulva négy zilahi czigány, ha jobbacskán húzná sem ártana. De a becsületes magyar ember széles jó kedvében csak a huzd rá-t ügyeli: a többit, ha meg van sajátságos íactusa, számba sem veszi. Javából rakja már a bús komoly Ötvös Miska, rendre mások is belé kóstolunk; s utóbb a korosabbak is bele zavarnak. A széles kedv mind hangosabban tör ki. A kiállóit fáradság, csikorgó hideg, mély hó, minden feledve van. A szögleti kis asztal mellett két viaszgyertya világánál, orrán hatalmas szemüveggel s nöttön növekedő figyelemmel olvassa gr. Csáky az augsburgit. Egyszerre sajátságos rikácsoló hangján kiáltja: „A szövetségesek tönkre verték Navarinnál a török tengeri hadát;" azonnal körül sereglik minden felől s feszült figyelemmel hallgatják a nagyszerű esemény leirását. A komoly tárgy feletti vitatkozások azonnal hévvel, tűzzel, megkezdetnek; midőn főlovász Algya betoppan s szokásos huszáros negélylyel jelenti, hogy a lovardában meggyújtattak az éjjeli lámpák. Nincs oly fényes igéret, melyért valaki most a kandalló mellett maradna. A lovarda egy nagy csillárral s több éji lámpával van világítva; a főlovász a paripa életidejét s születését hangosan kiáltja ki, s kezdődik a lovarda körüllovaglása. Felséges látvány ! annyi délczeg nemes állat, apróbb-nagyobb szöktetések s bárány ugratások közt! A szögletben zamatos rónaival s udvarhelyivel habzó serlegek fogadják a mind sűrűbben erre forduló látogatókat. Kendeffy Adám és Wesselényi tüzes paripákon, sisakosan és karddal markukban , szöktetnek most a tág térre. Kortársaik közt a legjobb két lovast, bajvívót és legerősebb karu két férfiút látjuk magunk előtt. Hévvel, tűzzel, mint forró vérek, rohanják meg egymást. Kardjaik szikrát szórnak. A meny és föld egybeomlását képzeltetik. A dicső lovagias jelenet a nap minden más jelenetét felülmúlja, s a vendégek kívánságát és várakozását túlszárnyalja. A lovagkor e szép előidézése után a kandalló .tüzénél a közfigyelmet a házi urnák Kendeffyvel és Wesselényi Farkassal a gazdászat fölötti heves vitatkozása tartja feszülten. Nagyon hosszura nyúlna ez, de a falusi toronyóra elkongatta az éjfélt: s jóllehet már most senki sem bágyadt s nem is álmos, de a házi ur maga inti ven-