Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

70 a folyam más partjáról a Rákóczy-hegy néz le, mely körül százados erdők sötétlenek s Wesselényi 8 falut birt. Hadviger föerdősz estvénként kinek-kinek kézbesité vadászjegyét, melyen a másnapi hajtás neve és abban az állás száma fel vala jegyezve. Luiggi komornok virradat előtt megjelent, minden szobában gyertyát gyújtott, s hangosan jelenté, hogy minden készen áll az indulásra. Zsibón nem volt álmos vagy rest ember. Gyorsan felöltözött és sietett ki-ki az étterembe, hol tejes kávé, turóspuliszka, főtt tojás, fris vaj s főtt burgonya várt a társaságra. A reggelizés alig tartott egy óranegyedet. A délczeg lovak sebesen ragadák most a szánat vagy szekeret a távoli erdők alá. Szilaj hajtás , felborulás következtében a kék foltok s dagadt arcz mindennapi jelenetek valának. Wesselényi az uri vendégek kiindulása előtt sokkal korábban kelt útra sötétben, gyalog, vállán két fegyverrel. Mikor vendégei szánakon kényelmesen kiértek, ő már övig meztelenre vetkezve, s a vadászkürtből jéghideg vizet öntöztetve testére, ott állott a nagy tüz előtt közlövészei közt, s a hosszas gyaloglás után, most a hidegviz locsolás alatt teste Aetnaként párolgott. Kitörölközés és felöltözés pillanat müve volt nála. A főerdész, kinél tevékenyebb s több szervező ügyességgel biró vadászt soha sem ismertem, virradtig felállitá már a 80 hajtót. Mihelyt állásainkra értünk, rögtön megkezdetett a hajtás, s oly szép renddel és hangos lármával folyt, minőt másutt annyi év alatt soha sem tapasztaltam. Zsibón a hajtás meg nem szakadt vagy fel nem bomlott: a minek kellemetlenségeit az tudhatja legjobban, a ki, mint magam is, sokféle vadászaton fordult meg. A deczemberi legrövidebb napokon is rendesen 5 hajtás járt leDéli falatozásra egy óranegyed használtatott; rendesen egy sült pulyka, kevés bor s komlós czipó. Népiesen mondva, hat medvének egy vaczkor. Lehető gyorsan folyt le minden, mert a házi ur ismeretes dörgő hangja „indulhatunkat" harsogott. Az utolsó hajtásból leereszkedvén, a völgyben vártak a sebes fogatok; mikor már Wesselényi is délczeg paripájára pattanva, mint forgó szél száguldott előre s jóval elébb ért kastélyába. A vendégek esti hat órakor saloniasan átöltözve jelentek meg az éttereremben. Az éltesebb, rendesen gr. Csáky vagy b. Wesselényi Farkas, a történeti emlékű anyát, a már éltes Cserey Ilonát, az illem szabályai szerint az étterembe vezeté. A teríték egy herczegnél is megjárná: rajta négy tál melegétel mellett ízletes csemegék, válogatott gyümölcsök, többféle asztali és csemegebor . . . mind a házi ur saját