Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

69 A házi ur szigorúan megkivánta a pontos szolgálatot, s az ő példáját követve két kézzel kelle mindenkinek bármi munkát megragadnia ; de valamint lesbelő vagy dorbézoló embert látni, ugy zugolodó hangokat hallani a Wesselényi körében nem lehetett. De a testgyakorlat, lovászat s gazdászat nála párhuzamban járt a szellemi mivelődéssel, melyben szintén vezető volt kortársai közt. A szükséges nyelveket birván, ezeknek gyakorlására külön egyéniségeket használt fel, a kiket folytonosan maga körül tartott. Prinkerrel angolul, báró Pölniczczel francziául, Luigi komornyikkal olaszul, Szeremleivel diákul, Hadviger főerdőszével németül, Nuczuj inassal oláhul, anyjával s másokkal mindig magyarul beszélt. Ha valamelyiket más nyelven szólitotta meg, nem nyert feleletet. Vasszorgalma a testi gyakorlatok minden nemeit hihetetlen magas fokra emelte, az egy táncz kivételével: ezt, minden erő megfeszítése mellett sem sikerült bár tűrhetően is begyakorolnia. Jóllehet a szépnem határtalan tisztelője volt, s már csak ezért is főfő óhajtása leendett csinos tánczhajlongások által a nőknek tetszelegni, de izmai s merev nehézkes testalkata nem birtak hajlékonysággal, sem ruganyossággal, minélfogva a könnyűd testmozdulatokra épen nem volt alkalmas. Mikor tánczra került a beszélgetés, azonnal elkomorodott: rendesen után dörmögé: szép mesterség a ki birja! de nekem nem való. A testi gyakorlatok közt a lövésre legtöbb időt forditott, a mit annyira is tökéletesített, mint akkori időben egyikünk sem. De folytonosan is gyakorolta reggeltől estig. Lefekvése után ágyában hoszszasan olvasott, ezután a két viaszgyertyát a szemben lévő szögletre tétetvén, szélpisztolyaival egyes golyóval oltotta ki. Napi foglalatosságait rendesen e mütétellel végezte. 1823-tól 1834-ig minden év őszén és telén négy-öt vadászatot rendezett, s ezek rendesen négy napig tartottak. E vadászatok azon kor legszebb napjai közé számittattak. Mindenki büszke volt arra, hogy megjelenhessen. De csak elv-barátait hivá meg; s ezeket, ha szintén vadászok nem voltak is. A meghivás nagy pontossággal kezeltetett, mert hivotton kivül másnak helye nem volt. Emlékszem, egyszer egy magas rangú ur, ki egyébiránt élczeivel bármely nagy társaságot folyvást derültségben tudott tartani, de gondolkozása s elvei iránt nem nyújtott kezességet, hivatlan jelent meg : Wesselényi azonnal elkomorult, vastag ajkait durczásan pittyeszté le, de a vig czimbora is alig várta az éj homályát, hogy odább hajtasson. A meghivottak Zsibóra gyűltek, a történeti hirü s különben is festői kastélyba, mely a Szamos balpartján magaslaton fekszik, s melyre