Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

68 kény lassan, de folytatja erre felé útját, s a tért, a melyen a cser oly dicsőén uralgott, rendre mérges szálai hatalmába keriti. E mérges repkény, mely előmozditá a cser kidőlését, s most átvevé uralmát: a politica — az uj világhatalom. A második uj világhatalom : az ipar ... a külföld ipara — miről a költő találólag mondá, hogy: „vas eszével, jégszivével halálunkra tör ..." E két hatalommal szembe életrevalóságunkat kifejteni volt és lehetett feladata századunkban honunk minden polgárának. Előmozditani az értelmiséget, s a gondolatszabadság kigyakorlását állítani szembe a politica álutakon törő machinatióival. Előmozdítani a számunkra egyedül lehető ipart: a földmivelés iparát. E kettős feladatot tűzte sorsa és saját nagy lelke Wesselényi elébe. így látjuk öt vezérfáklyával menni elöl az értelmiség és földmivelés ügyében egyaránt. S mily magasztos volt szószékben látni őt az értelmiség és lelkesülés lángpallósával kezében, ép oly dicső volt látni híven áldozva homloka verejtékét. mivelvén a drága szentföldet, a szép haza földét. Oh mert e föld, e göröngy, a mi drága örökünk, melyhez ragaszkodnunk kell; mert e ragadás a természet mindenható urához közelebb von, mint a bölcsek minden foliánsai. Kisérjük e pályán Wesselényit, nézzük őt a természet minden gazdagságaival elárasztott zsibói birtokán. Mikép hat lángesze a természetre és emberekre egyiránt; mikép indul tökéletességre kezében minden; mikép alakul kies paradicsommá át az elhanyagolt szép Zsibó; mikép nyílnak meg vasszorgalma varázsvesszőjére az elhanyagolt jövedelemforrások ; mikép virágzik fel körében a férfiasság, szorgalom és honszeretet. A lángészek egyik sajátsága, hogy körükben mindent átidomítanak s lelkök sugarai áthatják egész környezetüket. így Wesselényi gazdászati személyzete is egyről egyig életrevaló tevékeny emberekből állott, vagy ilyekké alakult át. A párja nélküli Kelemen gazdasági főfelügyelő , Szabó udvarbíró, Hadviger főerdősz, Algya lovászmester, Luigi komornyik, Pruner kertész, s kivülök ispányok, vadászok, inasok, kocsisok, lovászok, egyről egyig talpra esett élénk ficzkók. A lomhább véralkatuaknak is azonosulnia kelle Wesselényi modorával. Kinek nem volt soha fegyver a kezében, pár hónap alatt jó lövő és vívó lett; mert a szabad órák alatt a házi gazda udvara egész személyzetével karddal vívott az udvar területén ; egy kézzel, lábbal szemmel, több vagy kevesebb nem jött kérdés alá; a ki lovon soha nem ült is, csakhamar a legszilajabb lovat is megtudá fékezni.