Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

66 sem adta. Es itt szabadjon vissza emlékeznünk, hogy Lord Byron néhány évvel azelőtt a Bosphorus átuszásával mily lármás bámulatra ragadta Európát. Jóllehet itt a távolság jóval nagyobb, mint a Bosphoruson: s aztán a Balaton épen hullámzott a Vesselényi úszása alatt, a habok magosan egybecsapkodtak feje felett, mi a küzdelmet mennyire m egnehezitette! Kendeffy pedig a kolozsvári úszodában egy alkalommal öt egész órát úszott legkisebb pihenés vagy nyugvás nélkül: a mi hasonlóul álló vizben s szélvihar közt történt. Vesselényinek a vivás közbeni kitartásban szerzett érdeméről fényes tanúbizonyságot tesz Pesten a nemzeti vivoda termében üveg alatt keretben függő kézirat, melyen 13 vagy 23 — nem emlékszem, valamint az évszámra sem — karddal vivó saját aláirása bizonyítja, hogy Vesselényivel rendre egyenként megvívtak s ő magára mindnyájokat kifárasztotta. Kendeffy hasonlóul órákig vívott egyhuzamban; s utóbb is a nagy erőmegfeszités közben szólitá ki oly korán az egész Erdélyt gyászbaborító halál. Négy órai szakadatlan vívás folytán szélhűdés áldozatja lön. így vezeték be ők az ifjúságot az élet nagy iskolájába, hogy a bekövetkező nagy események készületlen ne találják, hanem lélekben s testben edzve, bátran szembe nézhessenek a megpróbáltatásokkal. A még életben levő tanítványokon egytől egyig felismerhető vezérök szelleme. Boldog kor! mely egyszerre két ily vezért mutathat föl, midőn most bezzeg egy sincsen, s még utmutatóink is nem igen vannak. Wesselényi sokkal fontosabb szerepkört töltött be, mint kortársa Kendeffy, nagyobb erkölcsi eredményeket s emlékeket hagyott maga után. A Wesselényi Miklós nevéhez ugyszólva egy kor nevezetes történetének fogalma van csatolva. Előttem ez egyéniség óriási magasságban áll kortársai felett. Ezért méltó, hogy őtet, mint társadalmunk egyik reformátorát, egész jellemében, minél közelebb ismerjük. S vajha mindazok, kik vele közeli viszonyban voltak, felidéznék, s a közönség elébe terjesztenék az általa itt-ott hagyott emlékeket! En az első ifjúság napjaitól fogva mind végig oly benső bizalmi viszonyban voltam véle, mint kevesen mások. S azon szives barátságért, melylyel mig élt, annyira kitüntetett, azon kedves örömökért, melyeket társaságában élveztem, tán nem roszul róvtam le halála után hálámat, midőn az ő egyéniségére vonatkozó emlékeimet világ eleibe hozni megkísértettem. Koránt sem kimeritőleg, de ennél mégis bővebben tettem ezt a „Vadász és Versenylap" 858- és 59-ik évlapjain közrebocsátott jellemrajz ál/