Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

64 mulatós volt, hogy e két egyéniség mi mindenre ráérkezett s mi 'telt ki egy-magukból. Gryorsfutó lovaikon hitel fölötti sebességgel száguldozák be az or­szágot, illetőleg a megyei gyűlések székhelyeit. Az akkori nagyon is ál­mos közönséget részvétre buzdítva rábeszéléssel, zsémbbel s elégszer.. . adtateremtettével is. Ez utóbbi soha sem téveszté hatását. Magas szü­letésük, vagyonosságuk, dörgő hangjuk, áthletai termetük s nagy testi erejük imponált mindenütt. S emlékezzünk csak vissza mint hajszolták be a sok lusta frátert a gyűlésekre, kiknek nagyobb része addig csak hirböl ismerte; hogy megteltek egyszerre az addig üres tanács­kozó termek : és tudtak nem tudtak — de hozzá kelle szólniok a vitatko­zás tárgyához. S az eddig magukat hátrahúzó, s a félelem gyáva isko­lájában felnőtt, s abban megőszült Kottensiseknek igazságuk s joguk méltányos érdekében himezés hámozás nélkül sorompóba kellett lépni. S mintha csak a földből bújna ki, oly sürün álltak elő most a lelkes hazafiak mindenfelé. Mily nemes lelkesedéssel indultak versenyre a bá­torság legbiztosabb ébresztői ... a haza szépei is! Es lőn világosság a sötétségből: mit emberi erő legfeljebb homályosítani, de eloltani többé nem tudott — nem is fog. Az így megindult megyei mozgalmak képezék ki rendre a 23 évig nélkülözött 1834-ki külszinén eredménytelennek tetsző, de követ­kezéseiben megmérhetetlen horderejű országgyűlésre ama bátor s lel­kes hazafiak nagy számát, milyet Erdély diaetai krónikája föl nem mutathat, és a mely gyűlés hazafias szelleme a gondolkodni tudó keb­lét mindég magassan dobogtatja. A megyegyűlési bezáró főispáni szavak alig hangoznak el a te rem falai közt, s embereinket már délczeg paripáikon látjuk fergeteg­ként száguldani az ország túlsó részére. Lovaikról egyenesen a tanács­kozó terembe lépve be, és a 15—20 mföld benyargalása után a törő­dés s megviseltség legkisebb nyoma nélkül vitatkoznak a több óráig tartó, s néha a tévútra vezetettek gyomrott émelyítő ellenvetései között, de a kiknek szennyes küzdelmök a gyűlés egészséges része, s főleg a vezérek kíméletlen fenyitékökön megtörik, s számuk időnként apad. Másnap már Kolozsvárit az általuk sok bajjal létrehozott uszo­dában, mint két hatalmas delfin, órákig csapkodják izmos karjaik a hullámokat. A tanítvány sereg dideregve s csak kényszerűségből ugrik a 10 fok hideg vizbe. Magokban gonoszul duzzogván a zsémbes kény­szerítőkre, a kik maguk is aligha inkább ne óhajtanák kényelmes pamlagon kipihenni a mult napok fáradalmait. Innen a jól kiúsztatott csapat a vivodába siet, többnyire ifjú kez

Next

/
Thumbnails
Contents