Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

63 blingi végmenedék-hely hallatára keserű könnyükre fakadt, s hetekig volt magán kivül. Ismeretségük kezdetén elválhatatlanok voltak, s Széchenyi nógatásaira nemsokára beutazák Angliát, Francziaországot és Helvetiát. A két évi utazás Vesselényire roppant hatással volt. Mint szorgalmas méh gazdag ismeretekkel tért vissza hazájába. Szokásaiban, tetteiben, vágyaiban akkora volt a külömbség, mintha kicserélték voln:». Merőben átváltozott csakugyan, egy nagy kivétellel: és ez, az emberek iránti állhatatos s a leggonoszabb megcsalatások után sem változó meleg szeretete. Ez időtájt találkozunk Kolozsvárit egy fiatal csinos külsőjü aristocratával, kinek darabos modora, betyársága — meiy utóbbi tulajdon itt nálunk, nagy szerencsére csak kivételes — továbbá minden csekélységért haragra lobbanása és léha beszédei, csekély értelmi fokra s eltévesztett irányú nevelésre mutattak. Az ifjú Kendeffy Ádám, egyéniségével ugyszólva az akkori aristocrátia tévedéseit képviselte. Egyátalában könnyelmű életet folytatott, a holnapi napra mit sem gondolva. Vesselényinknek közeli rokona s gyermekjátszótársa volt, s mint Széchenyi egykor az övébe, most ö is bepillanta Kendeffy lelki tárházába, és érlelésbe jött hite, hogy a gyomok közt ott sok nemes virág gyökér hever parlagon, mely okos kertész keze alatt dúsan kihajthat. Es nem csalódott. Azonban itt már több akadály merült fel mint ö nála, mert az még sokkal elkényeztetettebb volt, e mellett tudomány s életbölcsesség nélkül. De ott állt az erős akarat s bátorság csirája, mi csak eszméletre várt, hogy az útjában álló akadályokat leküzdve, magas hivatásának megfelelhessen. Tudomány, világismeret s szónoklati tehet ségben messze állt ugyan barátjától, de rendkivül sebes fejlődése biztosan jogosita hinnünk, hogy megközelíti, ha kora halála be nem áll. Azonban életrevalóság, kitartás s előre törekvésben párhuzamban járt vele. Es rövid idő alatt másod-vezérségre nőtte ki magát. Mindenek előtt szivvel, lélekkel hozzáfogtak szélesen kiterjedt, de a szerencsétlen magyar indolentia miatt nagyon is elhanyagolt gazdaságuk elrendezéséhez s okszerűbb vállalkozásokhoz. Mi közt megtanulák a pénzt, mellyel eddig gondatlanul paczkáztak, kellőleg becsülni. Ez uton adósságaik nyomasztó terhe alól kibontakozván, független állást nyertek. Ernyedetlen szorgalmuk rövid idő alatt óriási lendületet adott vagyonosságukra Munkásságuk, az élet két fötényezője: a számitás s az idő kellő becsülésének isméretére vezette, mely kincsekkel fajunk, fájdalom, még kevéssé ismeretes. Valóban bá