Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446
Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Május
28 Yadász-naptár. E hónap alatt a nagy természetben nyugalom, béke és szeretet uralkodik, s a vadász, a hasznos vad oltalmazója és a kártékonynak ernyedetlen üldözője, irtója. — Valamennyi ragadozónak vannak már kölykei, és igy a rablást annál nagyobb mérvben űzik, miután már kis nyulakat s nem sokára őz- és szarvasborjakat, vadmalaczokat és tojást eleget találnak, sőt fészkeikből a tojásaikon ülő szárnyasokat is elcsipik. — A lakott rókalyukakat tehát szorgalmasan kikutatni, s az öregeket, ha nincsenek honn, közeli fáról bevárni és lelőni kell. — Farkastanyát sűrűségekben lehet keresni s találni. A vadmacska, üres róka s borzlyukakban, vén odvas fákban, gyakran elhagyott romok és sziklák között tartózkodik. — De még a szelid macskát sem kell vadas helyek közelében tűrni, mert mostantól kezdve septemberig válik legkönnyebben szelid házi állatból veszedelmes ragadozóvá. Az erdei nyest ódvas fákban, mókus fészkekben, a sziklai, csűrökben, szénapadlásokon, faszinekben keresendő. A vadász azonban különösen ügyeljen arra, hogy a kártékonyak üldözésekor az erdők csendét meg ne háborítsa — kiváltkép a tilalmas pagonyokba ne lépjen senki, kinek ott dolga nincsen. A kaszálás előtt egy vagy két héttel pontos tndomást szerezzen a vadász a helyről, hol foglyok költenek s gondoskodjék, hogy azon hely körül több lépésnyire junius második vagy harmadik hetéig állva maradjon a fü vagy lóhere, s hogy azon ideig e helyhez senki ne közelítsen. Félvad fáczánosokban, hol a tenyésztést költő-liáz segiti elő, e hó lefolyta alatt szerzendők meg a kellő tojások, melyek aztán a hó vége felé a költő fiókokba, kotló pulykák alá helyeztetnek. A fáczánok számára bőven s gyakran kell szórni élelmet, mert a tojáson ülők nem rendes időszakokban járnak a szórhelyekre. Ménes-naptár. A hágatások és ellesek folyton folynak s a tavasz a ménest a legelőre csalogatja. A lovak gyepreverését azonban nem kell elhamarkodni, különösen a szoptató kanczák és esikaik május közepéig maradjanak az istállóban, mert rájuk nézve künn még hideg éjek járnak. — Ha a legelő a méneshez oly közel fekszik, hogy a lovakat könnyű szerrel reggel ki-, s este naplemente előtt az istállóba visszaterelni lehet; akkor csak ki velők, kivéve ismét a szoptatós kanczákat és csikókat, sőt ez utóbbiak is kihajthatók, ha a levegőt a keleti és északi szelek ellen erdőség vagy hegymagaslatok védik. A legelőre ekként kijáró lovak a rendes zabadagnak V 3-át reggel, */3 szénával este keverten kapják, mert az ifjú fü nem táplál eléggé. — Május közepén tul a csikós kanczák is gyepre verhetők, feltéve, hogy a csikók már eléggé megerősödtek. Ekkor azután valamennyi ló éjjel nappal künn marad a legelőn, melynek füve kellő tápláló erővel bir. Ott, hol a lovak mindig ugyanazon füterületen legelnek, közéjök bizonyos számú szarvasmarha, 1 — 2 arányban vegyíthető, s hol a bárhol felállítható léczkorlát, melynek szükségét az april havi naptárban emeltük ki — több részre osztja a legelőt; ott a szarvasmarha a ménest a legelőn követheti, mert a növényeket, miket a ló otthágy, amaz szereti. — A csordároknak azon-
