Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Május

29 ban szigorúan teljesítendő kötelességük legyen a legelő állatok elhullatott ganéjának szétteritgetése, mert ez a legelőt javítja, frissé és tövérré teszi. A tiszta és bő vizű folj ók melletti legelők a legjobbak; sok ló a vizet nemcsak ivásul, hanem — ösztönét követve —- fürdőül is keresi. — Feltéve, hogy szintén a mult alkolommal említett ivó és úsztató hely készen áll, a csikós napjában háromszor hajtja oda a lovakat, reggeli 10 órakor, délutáni 3 órakor és este naplemenetkor. E hónappal végződnek a hágatások és ellések s minden figyelem a künn legelő ménesre fordul. Állatvilág. Az örökifjuság jelképe e hónap. A szerelem és boldogság korszaka. A szellő ekkor édes illatot röpít felénk és virágesőt hullat fejünkre. Szellemünk megifjul s mi örömmel tekintünk körül. Mennyi szépet tüntet fel előttünk a természet! Nézzük bár a csillagos eget, akár a növényvilágot, vagy, mi most épen feladatunk, az állatvilágot. A legkésőbben érkező vándormadarak is megérkezve, fészküket rakják. A fák lombjai között, a sövény eressze alatt, a faóduban, gyönge nádszálakhoz kötve, mindenütt ott találjuk a madár bölcsőjét, a kis fészket, melyet szeretet épített , és e fészkek majd mindenikében ifjú élet van, melyet a szülék a leggyöngédebb gonddal oltalmaznak, védelmeznek, fenntartanak. A kertben, a mezőn, az erdőben vig madárdal zeng, s mindenütt kisdedeik táplálásával elfoglalt madarakra találunk, sőt egy némelynek fiai már nagyok : ilyenek a pacsirták, rigók, seregélyek, vörösbegy. — Az erdő négylábú kis zsiványai, minő a nvest, menyét ilyenkor nagy kárt tesznek a madárfiokákban, mivel saját fiaikat szokták azokkal táplálni. A vidra is ez időtájt legszorgalmasabban keresi fel a halas tavakat, mert már neki is fiairól kell gondoskodnia, pedig ép ilyenkor tesz legnagyobb kárt, mivel ép e tájt szokta ikráját lerakni a ponty, folyami sügér, kecsege, márna. A v i z a és a többi nálunk honos t o k-féle a fekete tengerből a Dunán fölfelé vándorol s több más folyamunkat is, mint a Tiszát^ Marost fölkeresi. E hónapra esik a rovarvilág fénykora, ekkor jelennek meg többek közt az i b o 1 y a s z i n ii futoncz (Carabus violaceus. Laufkáfer), a hernyász é k é n y (Colosoma sycophanta Puppenráuber), szalonna porva (Dermestes Lardarius. Speckkafer), egérszürke csócsa (Lacon murinus. Springkáfer), mogyoró vontor (Apoderus), borsó zsizsik, bogáncsi vastan g (Larinus cardui), zöldellő nyikoncz (Pytoecina), k é tpontú böde (Coccinela bipunctata), fecskefarkú pillangó (Schwalbenscliwanz), szivárvány szinék (apatura iris), káposzta özöndék (Pontia brassicae), galatea szemőcs (Hipparchia Galathea. Damenbrett), méh alakú szitkár (Sesia apifórmis. Bienenschwármer), f ii t é j i a 1 k on y á s z (Deilephila eupliorbiae. Wolfsmilchschwarmer) , füzgyaponcz (Liparis salicis. Weidenspinner), vetési mezöngy (Agrotis segetum. Wintersaateule), gamma éj d ész (Plusia gamma. Gammaeule) s még sok más.