Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VI. A hullámok között

VI. A HULLÁMOK KÖZÖTT. 79 keresi fel a homokos és apró kavicsos helyeket, a melyekbe, mint a lazacz, kis gödröt túrva orrával abba rakja le kendermag nagyságú sárgavörös ikráját. Feltűnő az is, hogy vándorlásaik alkalmával, néha 8—10 láb magas gátakon és zuhatagon átcsapja magát. A pisztráng fogásának a horgászaton kivűl több más módja van. Legközönségesebb, hogy malom vagy fürészárkáról, hol igen szívesen tartózkodik, leeresztik a vizet, s a hátramaradt halakat kézzel fogdossák ki; zsák- és vonóhálóval is sokat fognak. Felső-Magyarországon egy sajátságos halászati módját láttam. Ott a szó teljes értelmében hajtóvadászatot tartanak rcä» 2 Hi patakot sekélyebb helyen könnyű kerítéssel fonják át keresztbe, e kerítésen a viz átszaladhat, de a hal keresztül bújni rajta nem tud. A kerítés elé, a patak medrének közepébe, nagy csomó rőzsét dobnak be, melyet egyes kövekkel nyomtatnak le. Ekkor néhány száz lépéssel lentebb több, rúddal felfegyverzett hajtó elfogva keresztbe a vizmedert, felfelé kezdenek hajtani, csapkodva, zavarva a vizet, s a partok s gyökerek alól kizaklatva a halakat; ezek szokásuk szerint fölfelé úsznak, mig a kerítéshez érnek, de ott átbújni nem tudva, a rőzse közé rejtőznek, honnan kézzel fogdossák ki, ami nem kevés gyakorlottságot igényel, mivel a fürge állat könnyen kisiklik a kézből. »A pisztráng,« irja Tschudi, »nemcsak a hegyvidék lakosa, hanem jóval fentebb is megy. Graubündent kivéve, Schwaiczban nem található 6500 láb magasságon fölül, ott azonban még 7500 láb magas-