Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VI. A hullámok között

VI. A HULLÁMOK KÖZÖTT. 71 zelgő önhit tudákos hiúsága, és a viz minősége, melyben halunk él. Furcsának tetszik, hogy két ily semmi összeköttetésben állani nem látszó képzeleti és tényleges tényező összeműködjék, és mégis ugy van. Az úgynevezett tudományos világnak is megvannak a maga nevetséges piperkőczei, akik ^minden áron feltűnni akarnak, s gyakran sikerül port hinteniök a világ szemeibe, ép ügy, mint a szalonok szabadalmazott uracsainak, kiknek természettudómányi neve »társadalmi egy napi legyek.« Az ily torztudósok minden áron uj fajokat akarnak fölállitani, minden mélyebb tudományos vizsgálat nélkül elég nekik a legkisebb szineltérés, hogy fennen hirdessék kutatásuk fényes (? !)eredményét. Azonban öntudatos, vagy öntudatlan csinjok előbb-utóbb földerül, s akkor a halhatatlanság babérja helyett be kell érniök a nevetségesség szalmakoszorujávai, a legtöbb ezt sem bánja, hisz elérte czélját, beszéltek róla. A tudományra nézve azonban boszantó az ily indokolatlan faj-elkülönités, mivel sok zavarra szolgáltat okot. E sors érte, mint emlitém, halunkat is. Színezete nagyon különböző, nemcsak a viz vegyi minéműsége, hanem az évszakok és a világosság kisebbnagyobb befolyása szerint; sőt szinváltozata annyira megy, hogy ugyanazon egyfogásu példányok között egymástól tetemesen eltérő kinézésüeket lehet találni. Az ivás idején a himek színezete sokkal élénkebb, sőt ingerelve is változtatják szinöket. Mindezen jelenségek könnyen tévútra vezethették, még