Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689
VI. A hullámok között
72 T I. A HULLÁMOK KÖÜÖTT. kevésbbé lelkismeretlen ismertetőit is, és Tschudiként színezetének leírása nem kis zavarba hozza az embert, mivel valódi kameleon a halak között. »Feketén pettyegetett háta«, mondja fentebb említett iró, «gyakran sötét olajzöld; oldalai sárgászöldek, vörös pettyekkel és aranyló fénynyel, hasa szürkés-fehér, has-uszonyai élénksárgák, hát-uszonyai világos szegélyzetüek, pontozottak; gyakran tüluralg nála a sötét, ritkán a fekete színezet, máskor a világosabb, sárgás vagy fehéres, miért is e válfajokat el szokták nevezni havasi, ezüst, arany, fehér pisztrángoknak, meg ismét fekete, kövi, vagy erdeieknek, a nélkül azonban, hagy a rendkívül sokféle átmeneti színezet között határvonal volna húzva. Rendszerint sötét a háta, oldalai világosabbak, érczfényüek, a feketéseknél rézfénybe játszók és pontozottak, hasa legvilágosabb ; mell-, has-uszonyai világossárgások, hát uszanyai feketeszürkék, gyakran vörös pontozattal.« Erdélyben a Székelyföldön ép ugy mint Hátszegvidékén és a fogarasi hegyi patakokban élő pisztráng, hátán barnazöld fekete pontozattal, oldalain szennyes szürkészöld vörös foltokkal, hasa fehér. Felső-Magyarországban, különösen Liptómegyében, ennél sötétebb, úgynevezett kövi pisztráng és fehéres, úgynevezett ezüstpisztráng jön elő. Ujabb természetvizsgálók a lazaczfélék osztályozását egyszerűsítve, három fajba egyesitették, melyek a lazacz (Salmo salar. Meerlachs), galócza (Salmo trutta, Grundforelle, Seeforelle) és a pisztráng. A galócza nem ritka hazánkban,* hol a felső-magyarországi és
