Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VI. A hullámok között

68 TI. A HULLÁMOK KÖÜÖTT. ismerni tanultuk ? Gyönyörrel szemléljük a forrást, mely e szirtrepedékböl csörgedez elé, jégbarlangból tör ki, vagy duzzadó mohpárnák közöl fakad. Egyike ugy mint másika játszi enyelgő gyermek, mindenike átlátszóan kristálytiszta, mint egy gyermek gondolata. És mégis mindenike mily különböző jellegű Mint anya kebléről leszakadt testvérek, kiket a sors eltérő életutakra vezetett. Az élet képviselői mindenütt, partjaikon dúsabb a növényzet, vidorabb az állatvilág, s útjaik mily változatosak és útjaikban mily változandók !.. Egyike kopár, kietlen, kavicsos talajon szaladva tova, alig bir tápot nyújtani a partjain éltet kereső vézna nyövényzetnek, s örök mozgékonyságával mégis éltet kölcsönöz a kihalt, egyhangú tájéknak. A másik szerencsésebb; zöld mohok ölén születve, buja fanövényzet között csörgedez tova; egy harmadikat sorsa ős-fenyvesen vezet át, hol vajmi hamar meg kell kezdenie a létért való nehéz küzdelmet, itt a magasból lesodrott szirtdarabok állják útját, amott alázuhant törzs, mig sötét fényüktől környezett szakadékhoz jut, hol hanyat-homlok zuhan alá, fehér tajtékot verve, s a mély sötétében haragosan zúgva, tombolva, láthatatlanul rohan tova. Lentebb már könnyebb pályafutása: helyenkint még talál egy-egy akadályra, de amelyet könnyen leküzd, s vidoran halad tova fenyü-, nyir- és égerfáktól beárnyolt partok között: helyenkint lesimuló felszínében az ölyürepü tükröződik, odább lehajló nyirág fürdik hullámaiban, s ő egyre szalad tova, szüntelenül