Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VI. A hullámok között

t VI. A HULLÁMOK KÖZÖTT. 69 mossa fényesre a fenekén csillogó kavicsokat; ringatja az azok között ide-oda ingó liosszu, selyemfinom, zöld és piros vizfonál-üstököket. Ilyen helyeken a legérdekesebb : életvidor, éltet adó; szilajság nélkül, s környezete is oly szép, oly változatos. Hatalmas fák, melyeket illatos hegyi virágok s vad cserjék, itt-ott egy-egy vadrózsabokor vesznek körül, s mind ezek zöld lombozatokat a rengő viz sziliében csodásan vegyítve, a belopózó napsugarak aranyával s az ég kékjével, tükrözik vissza. A part kövein megjelen a vidor vizibuka, ott röpkéd a havasi billegény, medre fölött kékzománczu szitakötők lebegnek, s a viz tükrén vizipökok szaladnak át. Üde ott az utolsó falevél is, életvidor a legkisebb rovar. A legtikkasztóbb bőségben is a hegyi patak ily titkos félhomályba rejlő szentélyei friss éltető léggel vesznek körül, mi által oly csodásan vonzanak, marasztanak. Csoda-e) ha a régi görögök és rómaiak hegyi forrásoknál keresték az élet fentartóját, az örök ifjúság titkát ? Ha ma is az erdő életerének nevezik, s ha büs hullámai között oly kéjesen érzik magukat a balak, különösen a virgoncz pisztráng ? Azonban a felületes szemlélőt maga a patak környezete annyira elfoglalja, hogy legföntebb egy figyelem nélküli tekintetet vet a hullámok között elsikló élénk balra, s észre sem veszi a parti fák vizbenyuló gyökerei, és a mederbe sodort nagy kövek alatt zsákmányra leső rákot, még kevésbbé a számos, különféle vizirovart. Nem ugy a természetbarát és a szenvedélyes