Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

V. KÜNN A RÉTEN. 65 Ugy hiszszük,már azon néhány példa is, amelyeket fölhoztunk, meggyőzte az olvasót afelől, hogy az eddig ismertetett sima füvek között is nagy különbség van; de még szembeötlőbb lesz az, ha távolabbi rokonaikra vetünk futó tekintetet. Tegyünk kis kirándulást a közelben levő vizenyős rétre s azon tul csillogó tó partjához, honnan a kacsák hápogása' és a nádi-zenér sajátságos dallama hangzik át hozzánk. Alig értünk a vizenyős rétre, s ott a talajt elboritó kétágú szittyó (Juncus Buífonius, Krötensimse) vár reánk, szolgai természetű kis növény, mely lábaink nyomása alatt mintegy föléledni látszik. Odább már a szittyók számos fajával találkozunk. Eme leveletlen, sivárkülsejii növények sokszor bolondját járatják a kezdő füvészszel, mivel különösen három faj nagyon hasonlit egymáshoz; ezek a bunkós szittyó (J. conglomeratus), a fakó szittyó, melynek bugája azonban boglyosabb, és a békaszittyó (J. effusus), mely a bunkóstól abban különbözik, hogy bugája kiterült s tokja tompább. De ime, már a tó szélére értünk, s mintha más növényvilágba jutottunk volna. A szellő érintésére csinos bókkal üdvözöl egy kecses növényke : a sárgás palkó (Cyperus flavescens, Cipergras). A karcsú szár végén álló füzérkék mindenike kis bokrétát képezvén, az által oly alakot nyer, mint egy csintalan karcsú leányka, ki bodros csipkefejkötőt tett föl. Egy más hely ott a parton olyan, — mondja Rossmöszler, — mintha a nyirkos, fövényes talaj tűkkel volna teleszurkálva. Etük a rendkívül finom alkoGr. Lázár K. »A szabad természetből.« 5