Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

66 V. KÜNN A RÉTEN. 66 tásu Helocliaris acicularis (tüfű) vékony szárai. Közvetlenül a vizparton mintegy fegyveres örök állanak ott, szablyaidomu leveleikkel, a káka és az igénytelenebb sás. És itt fejezzük be rövid kirándulásunkat. Czélunk úgyis csak az volt, hogy a füvek ismerésének egy órát szenteljünk, s most jól fog esnünk viszszatérni a virágos rétre azon gondolattal, hogy hisz nemcsak a szép zöld szőnyeg közé szőtt, színpompában tündöklő virágok birnak értékkel, hanem a szerényebb fünemüek is, melyek a mezei gazdaság alapját képezik, mert rétmivelés nélkül földmivelés sem képzelhető. Ily gondolatoktól vezéreltetve, kétszeres érdekkel fogjuk tavaszon át tekinteni a rétet, és részvéttel fogunk attól bucsut venni őszkor, mikor a derek beállva, elhervasztották az utolsó fűszálat is; mikor elhagyatva, csupaszon áll ott, mint oly ember, kinek az élet utolsó reményét is letarolta. Mit a kasza ott hagyott, azt lerágták legelő csordák, nincs már sem virága, sem lakosa; a kedves fürj, a pacsirta messze tengereken tul keres hazát: a szöcskék — a hűtlenek — is odahagyták. Az örök — vig prücsök is már csak a kályha mellett hegedül, s az elsárgult kopár téren csak itt-ott tűnik föl egy-egy levéltelen ibolyaszin virágú kikerics, mint az elhalt viruló élet följáró kisértete.