Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

64 V. KÜ> N A RÉTEN. ten egyszerre kellemes illat száll felénk. Ezt nagyon igénytelen, vékonyszalmáju fűnek köszönhetjük, a kéthimü pázsitnak (Anthoxanthum odoratum, Buchgras), melynek füzérszabásu virágai a tohhi sima füvekéitől eltérőleg nem három, hanem két himszállal birnak. — Illatja ugy szólva hattyúdala, mivel az csak akkor fejlik ki, mikor már fonnyadni kezd, és épen ebben rejlik a frissen lekaszált rét fölséges illatának titka. Eddigelé Rossmäszler vezetése mellett a bugás füvekre fordítottuk figyelmünket, s azok közöl csakugyan meg kell még néhányat említenünk; például a perjét (Poa, Rispengras), melynek számos faja legjobb rétifüveink közé tartozik; ilyenek a mezei- és a réti perje, mely utóbbi fák árnyában kellemesen lep meg, és ha a ligetből kilépve, a réten tovább haladunk, önkénytelenül szemünkbe ötlik a karcsú rezge (Briza, Zittergras), vörhenyesbarna gyér füzérkéivel, melyek a leggyöngébb légáramlat irányában ép oly érzékenyek, mint a rezgő-nyárfa — populus tremula — oldalt összenyomott nyelű levelei — mindig tánczra készek. Nem szabad a füzéres füvekről megfeledkeznünk. Érdekes ezek között a taréjos cinkor már csak azért is, mivel magvai néha még a füzérben kikelnek. A mezei komocsin (Phleum pratense, Thimotheusgras) egész történettel bir. Sokáig nem vették számba, mig Amerikában hirre kapott, s azóta nálunk is feljött csillaga eme jó takarmányfünek, melysokat hasonlít az ecset-pázsithoz, csak hogy füzérei virágzás után nem vöröslenek, hanem elsárgulnak.